A cukor a tudományos bizonyítékok szerint a legtöbb gyermeknél nem okoz valódi hiperaktivitást, még ha úgy is tűnhet a gyerek zsúrokon vagy ünnepségeken, hogy az édességtől pörögnek fel a résztvevők. A hangos, izgalmas környezet, a játék a társakkal, a szülők izgatott szervezkedése és készülődése azonban sokkal inkább indokolja az ilyenkor tapasztalt élénk viselkedést. A hozzáadott cukor mennyiségére mégis érdemes figyelni a fogak, a testsúly és a hosszú távú egészség miatt.
Mit fedtek fel a cukor és a hiperaktivitás kapcsolatát vizsgáló kutatások?
Mi történik a „cukorérzékenynek” tartott gyerekekkel?
Miért tűnhet mégis úgy, hogy az édességtől lesz elevenebb a gyermek?
Mi a helyzet az ADHD és a cukor viszonyával?
Mit tehetsz szülőként?
Sokszor hisszük azt a születésnapi zsúron, hogy az édességektől válnak a gyerekeink fékezhetetlenül izgágává. Kiürülnek a cukorkástálak, emelkedik a zajszint, a gyerekek pedig egyre harsányabban futkároznak és játszanak. Habár a két jelenség időben valóban egybeesik, ez azonban önmagában még nem bizonyítja, hogy a cukor okozza a gyerekek fokozott aktivitását.
A jelenleg rendelkezésre álló tudományos eredmények szerint a cukorfogyasztás a legtöbb gyermeknél nem idéz elő számottevő hiperaktivitást. Bár kisebb, egyéni eltérések lehetőségét nem lehet teljes bizonyossággal kizárni, a kutatások nem támasztják alá azt a közkeletű elképzelést, hogy az édesség általában „felpörgeti” a gyerekeket.
Mit fedtek fel a cukor és a hiperaktivitás kapcsolatát vizsgáló kutatások?
A kérdés különösen az 1990-es években került a kutatók érdeklődésének középpontjába. Egy 1995-ben megjelent metaanalízis 16 tudományos közlemény 23 kísérletének eredményeit értékelte.
Az elemzésbe kizárólag olyan vizsgálatok kerültek, amelyekben placebot is alkalmaztak, és sem a gyerekek, sem a szülők, sem a pedagógusok nem tudták, hogy ki kapott cukrot és ki cukormentes helyettesítő anyagot.
Az eredmények alapján a főként szacharóz formájában elfogyasztott cukor nem befolyásolta érdemben sem a gyerekek viselkedését, sem a teljesítményét gondolkodás vagy figyelem összpontosítás tekintetében. A vizsgálatok megállapították, hogy a cukor hatása biztosan nem olyan erős és általános, mint ahogyan azt sokan feltételezik.
Mi történik a „cukorérzékenynek” tartott gyerekekkel?
Egy másik kutatásban olyan gyerekeket is megfigyeltek, akiknek a szülei úgy gondolták, hogy gyermekük különösen érzékeny a cukorra. A vizsgálatban 25, három és öt év közötti óvodás, valamint 23, hat és tíz év közötti, cukorra érzékenynek tartott gyermek vett részt.
A családok egymást követően három, egyenként három hétig tartó étrendet követtek. Az egyik étrend sok szacharózt tartalmazott, a másik kevés cukrot és aszpartamot, a harmadik pedig kevés cukrot és placeboként alkalmazott szacharint. Az ételekből kizárták a mesterséges színezékeket, adalékanyagokat és tartósítószereket is.
A cukorra érzékenynek tartott gyermekeknél a kutatók 39 viselkedési és gondolkodási mutatót vizsgáltak, de egyik esetében sem találtak jelentős eltérést a három étrend között. Az óvodásoknál néhány mérési eredmény különbözött, ezekből azonban nem rajzolódott ki következetes minta.
Egy 2017-es vizsgálat 287, nyolc és tizenkét év közötti gyermek cukorfogyasztását, alvását és viselkedését elemezte. A résztvevők 81 százaléka az ajánlottnál több cukrot fogyasztott, a teljes cukorbevitel mégsem mutatott kapcsolatot a viselkedési vagy alvási problémákkal.
Miért tűnhet mégis úgy, hogy az édességtől lesz elevenebb a gyermek?
A szülői elvárások erősen befolyásolhatják azt, hogyan értelmezzük a gyermek viselkedését. Egy 1994-es kísérletben 35, öt és hét év közötti fiú vett részt, akiket édesanyjuk cukorra érzékenynek tartott. Valójában minden gyermek placebot, vagyis aszpartamot kapott. Az anyák egyik felének azonban azt mondták, hogy gyermekük nagy adag cukrot fogyasztott.
Azok az anyák, akik cukorfogyasztásra számítottak, gyermekeiket hiperaktívabbnak értékelték. A felvételek alapján gyakrabban maradtak fizikailag közel hozzájuk, többször szóltak rájuk, és erősebben próbálták irányítani a viselkedésüket. Ez arra utal, hogy a várakozás önmagában is megváltoztathatja, mit veszünk észre és hogyan reagálunk.
A környezet szintén fontos. Édességet a gyerekek gyakran születésnapon, ünnepségen vagy más izgalmas alkalommal kapnak. Ilyenkor a sok társas inger, a játék, a hangzavar és a különleges élmény cukor nélkül is fokozott aktivitáshoz vezethet. Már maga a jutalom és az örömteli helyzet is kiválthat lelkes, zajos viselkedést.
Mi a helyzet az ADHD és a cukor viszonyával?
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, vagyis az ADHD esetében a kérdés még nem tekinthető teljesen lezártnak. Egyes kutatások azt vizsgálják, hogy a sok cukrot tartalmazó étrend növelheti-e az ADHD kialakulásának valószínűségét, mások pedig azt, hogy ronthatja-e a már meglévő tüneteket.
Egy 2011-es vizsgálat nem talált jelentős kapcsolatot az édességekből származó egyszerű cukrok mennyisége és az ADHD kialakulása között. Egy 2019-es összegző elemzés szerint a finomított cukrokban és telített zsírokban gazdag étrend összefügghet az ADHD nagyobb kockázatával, a bizonyítékok azonban összességében gyengék voltak.
Az ilyen megfigyeléses vizsgálatokból nehéz megállapítani az ok és az okozat sorrendjét. Az is elképzelhető, hogy az ADHD-val élő gyermekek gyakrabban választanak gyors jutalomérzetet adó, cukros ételeket. Ebben az esetben a magasabb cukorfogyasztás nem feltétlenül oka, hanem következménye lehet bizonyos viselkedési sajátosságoknak.
Mit tehetsz szülőként?
Nem szükséges minden élénkebb viselkedést az édesség számlájára írni, a gyermek cukorbevitelére azonban ettől függetlenül érdemes figyelni. A túl sok hozzáadott cukor hozzájárulhat a testsúlygyarapodáshoz, a fogszuvasodáshoz, a cukorbetegség és a szív-érrendszeri betegségek kockázatának növekedéséhez.
Ha úgy érzed, hogy gyermeked bizonyos ételek után rendszeresen szokatlan tüneteket mutat, jegyezd fel, mit evett, milyen környezetben volt, mennyit aludt, és pontosan milyen változást tapasztaltál. Tartós figyelem hiánya, alvási vagy viselkedési nehézségek esetén gyermekorvoshoz érdemes fordulni, aki szükség esetén gyermekpszichológus, gyermekpszichiáter vagy dietetikus bevonását is javasolhatja.
A tudomány jelenlegi állása szerint tehát a cukor a gyermekek döntő többségénél nem okoz hiperaktivitást. A kiegyensúlyozott étrend mégis fontos, nem a „cukorsokk” elkerülése, hanem a gyermek hosszú távú egészségének támogatása érdekében.
