Írta: Bodor Anna
Rengeteg kérdés merülhet fel bennünk a gyermekpszichológusok munkájával kapcsolatban, hiszen elsőre nehéz elképzelni, hogy mi is történik a pszichológusi szoba falai között. Mit csinál egy gyermekpszichológus? Vajon hogyan dolgozik a gyermekemmel és szülőként nekem mi a szerepem? Cikkünk segíthet tisztázni a felmerülő kétségeket.
Kik foglalkoznak gyermekterápiával?
Ha gyermekünk valamilyen pszichés nehézséggel küzd, akkor valószínűleg megfordul a fejünkben, hogy gyermekpszichológushoz forduljunk. De vajon milyen gyermekpszichológust érdemes választani? Könnyen elveszhetünk a sokféle különböző szakember rengetegében, hiszen sokszor nem egyértelmű, hogy mi a különbség a hasonló hangzású, mégis eltérő szerepet betöltő specialisták között.
Az okleveles pszichológus végzettségű szakemberekkel leggyakrabban iskola- vagy óvodapszichológusként, nevelési tanácsadókban, illetve magánellátásban találkozhatunk. Ilyen típusú szakember esetén tanácsadásban részesülhetünk, vagyis főként a jelen problémáira fókuszálva dolgozunk egy nehézségen. Fontos, hogy ez a folyamat jellemzően rövidebb, mint egy terápia, így, ha súlyosabb a nehézség, akkor lehetséges, hogy új, képzettebb szakembert kell találunk!
A tanácsadó szakpszichológus szintén tanácsadást végez, de egy magasabb, képzettebb szinten áll, mint az okleveles pszichológus.
A gyermek klinikai szakpszichológus lefolytathatja pszichés problémák diagnózisát, illetve terápia vezetésével is foglalkozhat.
A pszichiáter orvosi végzettséggel rendelkezik és jellemzően ő is jogosult diagnosztizálásra, illetve terápia tartására. Fontos hatásköre a gyógyszerfelírás, ami bizonyos esetekben gyermekeknél is fontos.
Ezeken kívül léteznek olyan módszerspecifikus képzések, amelyek különleges eszközökkel ruházzák fel a szakembereket. Gyermekek esetén nagyon hatékony módszer például a meseterápia, a játékterápia, a családterápia vagy a pszichodráma.
Milyen módszerek léteznek?
A gyermekterápiák néhány elemükben hasonlítanak a felnőttek esetében használt módszerekhez, de sok szempontból nagyon eltérő megközelítést és eszközöket használunk a két korosztály esetében. Az emberek többségének van elképzelése arról, hogy mi történik egy felnőtt pszichológiai ülésen, de nem tudják, hogy egy gyermek esetében mire számítsanak.
A gyermekek nem látnak rá saját belső történéseikre, ezért sokszor nem tudják megnevezni, ami történik bennük, és nem fognak felnőtt módon reflektálni az eseményekre és az érzéseikre. A beszéd helyett egy más módon kell közelíteni az érzelmi világukhoz, méghozzá a játékon és a rajzon keresztül.
A felnőtt és a gyermek terápiák egyik közös eleme a korrekciós élmény. Ez azt jelenti, hogy a korábbi minta megismétlése helyett a terapeuta és a kliens közötti kapcsolat megtöri a negatív kört. Ez a gyermekek esetén a játékon keresztül is megtörténik, amely a környezet bevonásával a valóságba is kivetül. Például, ha egy gyermek folyamatos iskolai kudarcokat él meg, akkor ez sokszor megjelenik a játéktevékenységében. A terapeuta a sikerélmények megjelenését elsőként a játék során igyekszik elérni, majd – például a szülők és a pedagógusok bevonásával – a valóságban is megtapasztalhatóvá teszi.
A gyermekterápiák fontos eleme a szülő (és esetenként a pedagógus) konzultáció. A fiatalabb gyermekek nem értelmezhetők a környezetük, különösen az elsődleges gondozó nélkül. Problémáiknak sokszor egyáltalán nincsenek tudatában, a nehézségeik inkább a környezet számára zavaróak, ezért feltétlenül szükséges egy külső megfigyelő a helyzet megértéséhez. Ezen kívül a szülő számára nyújtott tanácsadás szintén kulcseleme a változásnak.
A gyermekkel és a környezetével végzett munkát kiegészítheti a gyermek megfigyelése (például iskolai vagy egyéb csoportos helyzetben, esetleg az elsődleges gondozóval való interakció során), amely rengeteg értékes információt tartalmaz a pszichológus számára, hiszen saját szemével is megnézheti a gyermek viselkedését a terápiás üléseken kívül is.
Mikor érdemes szakemberhez fordulnunk?
A gyermekpszichológushoz fordulás ideális időpontja sok szülőben kérdés lehet, hiszen nem könnyű megállapítani, hogy mikor jön el az a pont, amikor már külső szakember beavatkozása szükséges. Természetesen a körülmények mindenki esetében egyediek, ezért bizonytalanság esetén érdemes felkeresünk gyermekünk óvoda- vagy iskolapszichológusát, aki – szakértői segítséget igénylő probléma esetén – segít abban, hogy megtaláljuk a nehézségek megoldásához leginkább illeszkedő szakembert.
Nézzünk meg néhány olyan helyzetet, amikor érdemes lehet felkeresnünk egy gyermekpszichológust:
- Gyermekünknek jelentősen megváltozott a hangulata vagy viselkedése
- Gyermekünk szorongással, félelmekkel vagy beilleszkedési nehézségekkel küzd
- Gyermekünk pszichoszomatikus tünetekkel küzd. Ilyen például az organikus ok nélküli fej- vagy hasfájás. Fontos, hogy a háttérben esetlegesen meghúzódó testi okokat kivizsgáltassuk mielőtt pszichológushoz fordulnánk!
- Gyermekünk alvási nehézségekkel küzd
- Gyermekünknek problémái vannak a figyelem tartásával
- Gyermekünk nehezen kezeli a teljesítményhelyzeteket
- A szülő-gyermek kapcsolat minőségében megromlott
- Valamilyen krízishelyzet alakult ki a családban vagy jelentősen megváltoztak az életkörülményeinek, amelyeket a gyermek láthatóan nehezen kezel (a jelentős viselkedés vagy hangulatváltozás erre utalhat).
- Szülőként elakadást észlelünk saját szülői szerepünk betöltésében, esetleg bizonytalanok vagyunk abban, hogy hogyan kezeljünk egy-egy helyzetet.
