Colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség? – Amit az IBD két leggyakoribb formájáról tudni érdemes
Az emésztőrendszeri panaszok – visszatérő hasmenés, hasi fájdalom, fáradékonyság – kialakulásának sokféle oka van. Ha azonban a tünetek tartósan fennállnak, időről időre fellángolnak, majd enyhülnek, felmerülhet a gyulladásos bélbetegség, azaz az IBD (inflammatory bowel disease) lehetősége.
Colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség? – Amit az IBD két leggyakoribb formájáról tudni érdemes
Hol alakul ki a gyulladás?
Milyen mélyre hatol a gyulladás?
Milyen tünetek jellemzik e két emésztőszervrendszeri betegséget?
A tápláltsági állapot és a felszívódás kérdése
Okozhatják-e más tényezők e betegségeket?
Jelentkezhetnek-e bélrendszeren kívüli tünetek?
Az IBD két fő típusa a colitis ulcerosa (vagyis a fekélyes vastagbélgyulladás) és a Crohn-betegség. Mindkettő krónikus állapot, ami azt jelenti, hogy hosszú távon fennálló, hullámzó lefolyású tünetekkel járnak: fellángolások és nyugalmi időszakok váltakoznak. Bár sok tünete e két betegségnek hasonló, a kialakulásuk helye, mélysége és lehetséges szövődményei eltérnek – és ezek a különbségek meghatározzák a kezelés módját és menetét is.
Hol alakul ki a gyulladás?
Az egyik legfontosabb különbség a két betegség között az, hogy a gyulladás az emésztőrendszer mely részét, vagyis traktusát érinti.
A colitis ulcerosa kizárólag a vastagbélben (kolont) alakul ki. A gyulladás a végbélből indul, és folyamatosan, megszakítás nélkül terjed felfelé. Ez azt jelenti, hogy a gyulladt terület összefüggő, nincsenek köztes, ép szakaszok.
Ezzel szemben a Crohn-betegség az emésztőrendszer bármely részét, traktusát érintheti, a szájüregtől egészen a végbélnyílásig. Gyakran „szakaszos” mintázatban jelentkezik: a gyulladt bélszakaszok között egészséges területek is találhatók. Ez a jellegzetesség sokszor már a képalkotó vizsgálatok során is árulkodó lehet.
Milyen mélyre hatol a gyulladás?
A különbség nemcsak a gyulladás helyében nyilvánul meg, hanem a gyulladás mélységében is megmutatkozik.
A fekélyes vastagbélgyulladás (Colitis ulcerosa) esetén a gyulladás a bél legbelső rétegére, az úgynevezett nyálkahártyára (mucosa) korlátozódik.
Crohn-betegségben viszont a gyulladás a bélfal teljes vastagságát érintheti – ezt nevezik transmuralis érintettségnek. Ez a mélyebb gyulladás szűkületekhez (strictura), sipolyokhoz (fistula) vagy tályogokhoz is vezethet. A Crohn-betegség esetében ezek jelentik a legnagyobb kihívást.
Milyen tünetek jellemzik e két emésztőszervrendszeri betegséget?
Mindkét betegség okozhat hasmenést, hasfájást és fáradékonyságot. A részletek azonban sokat elárulhatnak.
Colitis ulcerosára jellemző a véres hasmenés, a hirtelen, sürgető székelési inger, valamint az az érzés, hogy a székletürítés után sem ürült ki teljesen a bél. Mivel a gyulladás a vastagbélben kezdődik, a görcsök és a vérzés gyakran az alhasban vagy a végbél környékén jelentkeznek. Súlyos fellángolás során láz és súlyos kimerültség is előfordulhat.
Crohn-betegség esetén a hasmenés gyakran nem véres, de tartós hasi fájdalommal és nem szándékos fogyással társulhat, különösen akkor, ha a vékonybél érintett. Gyakoriak a végbéltáji panaszok, például fájdalmas repedések vagy sipolyok alakulhatnak ki ezen a gyulladással érintett területen. E betegség miatt kialakulhatnak szájnyálkahártya-fekélyek is. Ha a gyulladás szűkületet okoz a vékonybél valamelyik szakaszában, akkor hányinger, hányás és puffadás jelentkezik tünetként.
A tápláltsági állapot és a felszívódás kérdése
A vastagbél nem játszik jelentős szerepet a tápanyagok felszívásában, ezért colitis ulcerosában a súlyos alultápláltság inkább hosszan fennálló vagy súlyos esetekben fordul csak elő.
Crohn-betegségben azonban a vékonybél is érintett lehet – márpedig a tápanyagok döntő többsége a tápcsatornának e szakaszában szívódik fel. Ha a gyulladás vagy egy korábbi műtét ezt a területet érinti, felszívódási zavar (malabszorpció) alakulhat ki. Ennek következménye lehet fogyás, vitamin- és ásványianyag-hiány, vérszegénység vagy akár csontritkulás is.
Okozhatják-e más tényezők e betegségeket?
Sem a colitis ulcerosa, sem a Crohn-betegség nem vírusfertőzés, és nem terjed emberről emberre. Immunmediált betegségek, vagyis az immunrendszer túlzott működéséből fakadnak.
Bizonyos gyógyszerek – például nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) – fellángolást provokálhatnak. Az antibiotikumok és a dohányzás is szerepet játszhatnak: a dohányzás növeli a Crohn-betegség kockázatát és súlyosbíthatja annak lefolyását.
Jelentkezhetnek-e bélrendszeren kívüli tünetek?
Igen. A gyulladás nemcsak a beleket érintheti. Előfordulhat ízületi fájdalom, bőrgyulladás, vesekő vagy bizonyos májbetegségek. Ezek az úgynevezett extraintesztinális megnyilvánulások az immunrendszer általános aktivitásával függnek össze.
A colitis ulcerosa és a Crohn-betegség ugyanabba a betegségcsoportba tartoznak, mégis eltérő mintázatú és lefolyású kórképek. A gyulladás helye, mélysége és a lehetséges szövődmények különbségei meghatározzák a kezelést és a hosszú távú kilátásokat is.
Ha visszatérő, tartós emésztőrendszeri panaszaink vannak, fontos, hogy ne halogassuk a kivizsgálást, forduljunk minél előbb a háziorvoshoz, vagy a gasztroenterológus szakemberhez.
A korai diagnózis és a terápia nemcsak a tünetek enyhítésében segít, hanem a szövődmények megelőzésében is kulcsszerepet játszik.
Az IBD ma már jól kezelhető – a megfelelő szakmai támogatással stabil, kiszámíthatóbb életminőség érhető el.
