Krízisek mindenki életében előfordulnak, de mégis sokszor nem tudjuk, hogy miként kérjünk segítséget vagy támogassuk azokat, akik épp nehéz helyzetben vannak. Ismerkedjünk meg a krízis fogalmával, típusaival és a mentális elsősegélynyújtás módszerével!
Mit jelent a krízis fogalma?
A krízis egy görög eredetű kifejezés, amelynek eredeti jelentése fordulópont vagy válság. Ez a korábbi értelem egyébként jól kapcsolódik a szó jelenlegi tartalmához, hiszen krízis alatt egy fájdalmas, fenyegető, kilátástalan, feszültséggel teli állapotot értünk, amelyben nem nyújtanak megoldást a megszokott módszerek. Ilyenkor a személynek sokszor rögös utat kell bejárnia, mire megtanulja kezelni a kialakult helyzetet, miközben számos rossz érzéssel kell megbirkóznia. A krízis a pozitív és a negatív kimenetel lehetőségét is magában tartogatja, de mindenképpen változásokat eredményez.
A krízis fontos jellemzője, hogy ilyenkor felborul a korábbi egyensúlyunk és gondolataink nagyrészt a krízist okozó tényezők és a lehetséges megoldások körül forognak. Emiatt romolhat a teljesítményünk, nehezebbé válhat a mindennapi feladatok elvégzése, valamint változás következhet be a kapcsolatainkban. A krízishez rengeteg különböző érzelem kapcsolódhat, de gyakori, hogy az emberek tehetetlennek, dühösnek, szomorúnak, idegesnek vagy kétségbeesettnek érzik magukat. Ne felejtsük el, hogy a kezdeti sokk időszakában nagyon gyakori, hogy semmit sem érzünk! A krízist számos testi tünet is kísérheti, ilyen például a heves szívdobogás, a torkunkban érzett gombóc, a hasfájás, a hasmenés, a hányinger, a fokozott izzadás vagy az alvászavar.
De vajon miért mondjuk azt, hogy a krízis a fejlődés lehetőségét is magában hordozza? Ha a nehézségeket sikerül kezelnünk, akkor az hozzájárulhat a személyiségünk növekedéséhez és új képességekre tehetünk szert általa. Fontos azonban, hogy ez sokszor nem megy egyedül, így ne féljünk segítséget kérni!
Milyen típusai vannak a krízisnek?
Eric Erikson pszichológus a kríziseknek két alaptípusát különítette el:
- normatív krízis
- akcidentális krízis
A normatív krízisek (vagy más néven fejlődési krízisek) az emberi élet során bekövetkező változásokhoz kapcsolódnak, és – mivel ezeken a szakaszokon mindenki átmegy – általános emberi tapasztalatnak mondhatók. Erikson 8 szakaszra osztja az emberi életet és minden periódushoz kapcsol egy-egy megoldandó krízist. Ilyen például a serdülőkor identitáskeresése vagy az időskor számvetése. Ha ezeket a normatív kríziseket sikeresen megoldjuk, akkor egy énerőt nyerhetünk el általa. Ha azonban elakadunk a problémában, akkor az újra és újra jelentkezni fog az életünk során.
Ezzel szemben az akcidentális krízisek nem érintenek mindenkit és nincs egy meghatározott életkor, amikor jelentkeznek. A krízisek ezen típusát valamilyen váratlan esemény okozza, amely felrúgja a hétköznapok kiszámíthatóságát, biztonságérzetét és az érintettek kontrollvesztettséget élnek meg. Ilyen például egy váratlan haláleset, baleset, természeti katasztrófa vagy válás. Ezek az események sok esetben trauma keletkezését eredményezik.
Fontos, hogy a normatív krízisek és az akcidentális krízisek összeadódhatnak, ezt a helyzetet nevezzük krízismátrixnak. Ez egy nagyon megterhelő élethelyzet, amikor különösen fontos, hogy segítséget kérjünk!
Mit tehetünk, ha krízisben vagyunk?
Krízishelyzetben különösen fontos, hogy teret adjunk az érzelmeinknek. Sírjunk, hogyha azt érezzük, hogy jól esne, illetve, ha hirtelen túl sok gondolat és érzés kering bennünk, akkor próbáljuk meg leírni, lerajzolni, lefesteni vagy kibeszélni magunkból ezeket!
Fejezzük ki a környezetünk felé, hogy mire lenne szükségünk, illetve szükség esetén forduljunk szakemberhez.
Fontos, hogy továbbra is szánjunk időt a hobbijainkra, kapcsolatainkra és maradjunk aktívak a krízis előtti tevékenységeinkben. Ezek fontosak lehetnek a feltöltődésünkben és segítenek elterelni a gondolatainkat! Természetesen egy krízishelyzetben képtelenség fenntartani a korábbi tempót, ezért legyünk megértőek magunkkal, ha romlik a korábbi teljesítményünk, esetleg nem vagyunk olyan lelkesek.
Ha nem tudunk vagy nem akarunk szakemberhez fordulni, esetleg öngyilkossági gondolatok jelentkeznek, akkor tárcsázzuk az éjjel-nappal elérhető, ingyenes Lelki Elsősegély Szolgálat (LESZ) a 116-123-as számon, vészhelyzet esetén pedig tárcsázzuk a mentőket!
Trauma vagy krízis?
A köznyelvben sokszor összekeverjük a krízis és a trauma fogalmát, pedig valójában két eltérő fogalomról van szó.
A krízisek az élet velejárói és időről időre mindenkinek meg kell küzdeni valamilyen krízisállapottal, amely jellemzően valamilyen megoldással záruló folyamat. Azonban, ha a krízist kiváltó esemény súlyos testi vagy lelki károkat eredményez és az alapjaiban rengeti meg a személy világrendjét, akkor traumáról beszélhetünk. Ugyan egy krízis során sem működnek a korábbi megoldási módok és fenyegetőnek éljük meg a helyzetet, de nem vezet a személyiségünk összeomlásához és a korábbi sémánk megsemmisüléséhez. A traumát átélt személyek sokszor azt élik meg, hogy minden értelmét vesztette és képtelenek visszakapcsolódni a mindennapokba, míg ez a krízisre nem jellemző.
A legjobban talán úgy lehet megkülönböztetni a két fogalmat, ha idői síkban gondolkozunk róluk. A trauma egy múltbeli esemény, amely azonban jelentős hatással van a jelenünkre és egyfajta időzített bombaként hordozzuk magunkban. A krízis ezzel szemben a jelenben történik és jellemzően néhány hét alatt lecseng.
Fontos, hogy a krízis lefolyására természetesen hatással lehetnek múltbeli traumák is, így a két fogalom a gyakorlatban nem választható szét élesen.
Amiről mindenkinek tudnia kellene: a mentális elsősegélynyújtás!
A mentális elsősegélynyújtás egy olyan technika, amelyet krízishelyzetben vagy traumatikus események után alkalmazhatunk az érintettek támogatására. Fontos, hogy felkészültéget igényel, de nem kell hozzá segítő szakembernek lenni. A célja, hogy segítsük a terhelés kibírását.
Van néhány alapszabály, amire minden esetben érdemes odafigyelni! Elsőként fontos, hogy bemutatkozzunk és megkérdezzük, hogy miben tudunk segíteni. Biztosítsuk arról az érintett személyt, hogy megértjük, amit mondott és törekedjünk az aktív hallgatásra. Empatizáljunk és adjunk teret az érzések szabad, biztonságos kifejezésének! Vegyük komolyan, amit a másik mond és használjunk pozitív nyelvezetet (vagyis kerüljük a tiltószavak használatát). Kerüljük a kritikát, a tanácsokat és a történtek elbagatelizálását. Maradjunk hitelesek és ne ígérjünk megalapozatlanul vagy válaszoljunk meg olyan kérdést, amiben bizonytalanok vagyunk. Segítsük a támogató környezet és/vagy szakember bevonását! A köztünk elhangzottakat kezeljük bizalmasan, és semmiképpen se adjuk tovább, amit hallottunk!
Ha szeretnénk felkészültek lenni a mentális elsősegélynyújtás témájában, akkor érdemes bővebben is tájékozódnunk a témában, hiszen csak alapos tudással tudunk igazán hatékonyan segíteni!
