Írta: Bodor Anna

A traumafeldolgozás magában rejti a poszttraumás növekedés lehetőségét is. De vajon mit jelent pontosan a trauma és miben tér el a poszttraumás stresszzavartól?

Mit értünk trauma alatt?

A trauma fogalma a pszichológia szerint olyan eseményre vagy sorozatos eseményekre utal, amely(ek) súlyosan megterhelik az egyén pszichés, érzelmi és testi állapotát. A DSM-V diagnosztikus kézikönyv definíciója alapján „Az egyén olyan eseménynek elszenvedője, szemtanúja vagy involválódó alanya, amely halálos fenyegetettséggel, súlyos sérüléssel, a fizikális és pszichés integritás elvesztésével jár, az egyén pedig intenzív félelemmel, szorongással, rémülettel, tehetetlenséggel reagál.” A traumát rendszerint az alábbi jellemzők kísérik:

1. Súlyos stressz és érzelmi reakció: A trauma által kiváltott élmények intenzív félelmet, tehetetlenséget, rémületet vagy más erős negatív érzelmeket eredményeznek.
2. Hirtelen vagy váratlan esemény: A trauma gyakran olyan esemény következménye, amely hirtelen vagy váratlanul következik be, és az egyén nincs felkészülve rá.
3. Képtelenség a megfelelő válaszra: A traumatikus események során az egyén gyakran úgy érzi, hogy nem képes megfelelően reagálni vagy megvédeni magát, ami tovább növeli a tehetetlenség és a félelem érzését. A traumákat olyan helyezetek váltják ki, amik valamilyen módon meghaladják a hétköznapi tapasztalatokat és a szokásos megoldási módok, illetve sémák nem működnek a helyzet kezelésében.
4. Hosszú távú hatások: A trauma nem csak az esemény időpontjában okoz problémákat, hanem hosszú távon is hatással lehet az egyén mentális, érzelmi és fizikai állapotára. Traumatikus események után az emberek gyakran küzdenek poszttraumás stressz zavarral (PTSD), szorongással, depresszióval, vagy más mentális egészségügyi problémákkal.

A trauma hatásai különböző területeken jelentkezhetnek és a tünetek rendkívül változatosak lehetnek. A következő tünetek a trauma jelei lehetnek:

– Érzelmi reakciók: Szorongás, depresszió, ingerlékenység, düh, bűntudat, szégyen.

– Kognitív problémák: Koncentrációs nehézségek, memóriazavarok, negatív gondolkodási minták.

– Viselkedési változások: Elkerülő magatartás, önkárosító viselkedés, függőségek.

– Fizikai tünetek: Alvászavarok, fáradtság, testi fájdalmak, emésztési problémák.

Fontos azt is kiemelni, hogy a traumának nemcsak egyféle formája létezik, hanem különböző típusokat különböztethetünk meg, amelyekhez a szakemberek kissé eltérő módon és módszerekkel közelítenek:

1. Akut trauma: Egyszeri, intenzív traumatikus esemény, például egy súlyos baleset, természeti katasztrófa, támadás vagy haláleset.
2. Krónikus trauma: Hosszabb időn keresztül ismétlődő traumatikus események, mint például tartós bántalmazás, családon belüli erőszak, vagy háborús élmények.
3. Komplex trauma: Többszörös, összetett traumatikus élmények, gyakran korai életszakaszban, amelyek súlyos és tartós hatással vannak az egyén pszichés és érzelmi fejlődésére.
4. Másodlagos trauma: A trauma hatásai nem közvetlenül az esemény elszenvedéséből erednek, hanem mások traumájának közvetett megtapasztalása által alakulnak ki, például segítő foglalkozások során, amikor az egyén szemtanúja vagy hallgatója traumatikus történeteknek.

A trauma kezelése során a cél az egyén támogatása abban, hogy feldolgozza az eseményt, helyreállítsa az érzelmi és pszichés egyensúlyt, valamint újraépítse a biztonság és kontroll érzését az életében.

Mi az a PTSD?

Fontos kiemelni, hogy a PTSD, vagyis a poszttraumás stresszzavar nem egyenlő a traumával. A traumatikus események átélése meglehetősen gyakori, a férfiak 60, míg a nők 50 százaléka tapasztal traumát az élete során, azonban ezeknek az élményeknek a feldolgozása és integrálása az esetek többségében belátható időn belül és egyedül rendeződik.

Vannak azonban olyan esetek, amikor a félelemérzet és szorongás tartósan fennmarad és poszttraumás stresszzavar alakul ki. Ezt befolyásolhatja, hogy milyen mértékű kontrollvesztettséget és félelmet éltünk meg az események alatt, ért-e minket az esemény után extra stresssz, milyen a társas támogatottságunk és milyen volt az általános mentális egészségünk a történtek előtt.

Poszttraumás stresszzavarban az emberek 7-8 százaléka érintett az élete során és a tünetek 4 fő kategóriába sorolhatók:

• újraélés, vagyis az események folyamatos újratapasztalása álmok vagy emlékbetörések útján.
• elkerülés, vagyis a személy igyekszik elkerülni az eseményre emlékeztető ingereket (ami egy idő után nagyban megnehezíti a hétköznapjait)
• hiperarousal vagyis a készenléti állapot állandósulása
• a hangulat és a gondolatok megváltozása, amely jelentkezhet például depresszióként vagy állandó irritáltságként.

Hogyan segíthető elő a poszttraumás növekedés?

A poszttraumás növekedés (PTG) a trauma utáni pozitív pszichológiai változások folyamata, amelyek során az egyén mélyebb önismeretre, erősebb kapcsolatokra és megújult életszemléletre tehet szert. Ennek az elősegítésében a leghatékonyabb a terápia lehet, amelynek a keretein belül feltérképezhetjük azokat a belső erőforrásokat, amelyek segítik a feldolgozást és az integrálást.

Emellett nagy szerepet kapnak a támogató kapcsolatok és közösségek, az egészséges életmód és az olyan önsegítő technikák, mint a naplóírás vagy a különböző mindfullness gyakorlatok.