Írta: Bodor Anna

Gyakori hisztik és dühkitörések? Vajon hogyan fejlődik a gyermekek érzelemszabályozása? Hogyan tudok segíteni abban, hogy tudatos felnőtt legyen? Cikkünkből most kiderülnek a válaszok!

Hogyan tanulják meg a gyerekek az érzelemszabályozást?

A megfelelő érzelemszabályozás kialakulása sokféle szempontból kulcsfontosságú. Többek között hatással van a kapcsolataink alakulására, a munkahelyi sikerekre és a mentális egészségünkre.

A gyermekek érzelmi fejlődése rendkívül összetett folyamat és már a perinatális időszakban megjelenő hatások (például a család és az anya stresszintje a terhesség alatt) is nyomot hagyhatnak az érzelemszabályozási rendszer működésén.

Az érzelemszabályozás egyik alapköve, hogy a gyermek megtanul bízni mind a saját testében, mind a környezetében. De vajon mitől alakul ki ez a bizalom?

Kutatások eredményei azt mutatják, hogy a legmeghatározóbb ebből a szempontból a szülői következetesség (vagyis az, hogy a gyermek számára bejósolható legyen a szülő viselkedése, lásson egy mintázatot a gondozója reakcióiban), a gyermek önállóságának a támogatása és a gyermek életében való aktív részvétel.

Fontos kiemelni, hogy a válaszkészség és következetesség nem azt jelenti, hogy a szülő nem hibázhat és folyamatos készenlétben kell állnia. Sőt, idővel a szülő „engedi”, hogy a gyermek megküzdjön annyi frusztrációval, amennyit elbír. Ezt a szülői magatartást nevezik a szakirodalomban „elég jó” szülőnek.

Az érzelemszabályozás elsajátítása az adott szülői mintától függ, ezért fontos, hogy a gyermek előtt nevet adjunk a pozitív és negatív érzelmeinknek és segítsünk azt is megérteni, hogy miért érezzük úgy magunkat, ahogy. Abban is támogassuk gyermekünket, hogy a saját érzéseit felismerje és megértse. Ne felejtsük el, hogy ez nem egy velünk született tudás! Nevezzük meg az adott érzelmet és fejezzük ki, hogy megértjük, amit gyermekünk érez! Például, ha nem kapott meg valamit a gyermek, amitől dühbe gurult, akkor mondhatjuk ezt: „Úgy látom ez feldühített téged. Megértem, velem is elő szokott fordulni, hogy mérges leszek, ha valamire várnom kell.”. Természetesen ennek nem kell a következetesség rovására mennie. Attól, hogy megértjük a másikat, nem kell átszabnunk a határokat, főleg, ha jó okkal húztuk meg őket ott, ahol vannak!

Hogyan segítsük gyermekünk érzelemszabályozását szülőként?

Az első és legfontosabb lépés az elfogadás. Ne felejtsük, hogy egy gyermek agya fejlődik, a kontrollért felelős prefrontális cortex csak a fiatal felnőttkor alatt válik éretté, ezért teljesen természetes, hogy gyermekünk nem lesz ura az érzelmeinek, időnként kiborul, hisztizik vagy nagyon dühös lesz, amit nem sikerül a megfelelő formában kifejeznie. Ezek mind a tanulási folyamat részét képezik, ezért ne ijedjünk meg ezektől a nagy érzelmektől.

Az érzelmeket nevezzük nevén, beszélgessünk róluk és fejezzük ki, hogy minden érzelem elfogadható. Tanítsuk meg gyermekünknek, hogy az érzelmek változékonyak, mulandóak és mindegyik valamit jelez nekünk, ezért fontos időnként megvizsgálnunk, hogy hogyan érezzük magunkat.

Különítsük el egymástól az érzelmet és a viselkedést. Az utóbbi előfordulhat, hogy nem elfogadható (ha például a gyermek másokat, magát vagy a környezetét bántja, amikor kifejezi az adott érzelmet). Beszélgessünk arról, hogy hogyan lehetne jól kifejezni, ami éppen bennünk van!

Az érzelmi szókincsfejlesztésnek kiemelt szerepe van gyermekkorban, hiszen ezzel adhatunk egy biztos kifejezéskészletet a gyermek kezébe. Meséken vagy társasjátékokon keresztül izgalmas formában mélyedhetünk el a témában!

Sokat segíthet az is, hogy problémák esetén átbeszéljük a lehetséges megoldási utakat és gyermekünkkel közösen mérlegeljük, hogy mi lenne a legjobb választás. Ezzel megmutatjuk gyermekünknek, hogy hogyan érdemes konstruktívan hozzáállni egy nehézséghez és megtalálni a kivezető utat.

Összeségében fontos egy támogató és ítélkezésmentes közeg, ahol a gyermek szabadon kifejezheti az érzelmeit, hibázhat, tanulhat a baklövésekből, segítséget kérhet és mérlegelhet.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Mivel az érzelemszabályozás a legtöbb gyermeknek nehézséget jelent kezdetben (gondoljunk csak a dackorszakra vagy a kamaszkor érzelmi kitöréseire), sok szülőben felmerülhet a kérdés, hogy a problémák mikor érik el azt a szintet, amikor már érdemes szakemberhez fordulni.

Ha bizonytalanok vagyunk, akkor akár abban is kérhetünk segítséget, hogy érdemes-e ezzel terápia vagy tanácsadás keretein belül dolgoznunk.

Általánosságban igaz, hogy ha a gyermek rendszeresen agresszív a kortársaival vagy felnőttekkel, önbántalmazás előfordul nála, viselkedése a megszokotthoz képest jelentősen változott, érintett az étkezése, alvása, kapcsolatai, illetve a mindennapjait akadályozzák az érzelemszabályozási nehézségek, akkor javasolt felkeresnünk egy gyermekpszichológust.

Az a helyzet is fennállhat, hogy szülőként bizonytalanodunk el abban, hogy hogyan kezeljünk bizonyos helyzeteket, esetleg nekünk vannak érzelemszabályozási nehézségeink és így a megfelelő mintaadás is nehezített. Ilyen esetben is bátran forduljunk szakemberhez, hiszen a saját jóllétünk biztos alapját képezheti a kompetens gyermeknevelésnek.