Valóban létezik-e olyan, hogy felnőttkori ADHD?

Jóllehet már gyermekkorban is vannak ráutaló tünetek, olykor a mentális rendellenességként kezelt figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart (ADHD) csak felnőtt korban diagnosztizálják. Az érintett személy viselkedésében és életvitelében is megnyilvánuló tartós problémák kombinációját foglalja magában ez az állapot.

Miért nevezik felnőttkori ADHD-nak az állapotot?

Az ADHD rendellenességre utaló tünetegyüttes

A tudatosság jelentősége, amikor ADHD-val élünk

Mi számít „normális” viselkedésnek, és mi az ADHD?

Kihez fordulhatunk, ha tapasztaljuk magunkon a ADHD tüneteit?

Amire számíthatunk a felnőttkori ADHD-val küzdő felnőttek esetében

A felnőtt, akinél kialakult ez az állapot a figyelem fenntartásának nehézségét, hiperaktivitást és impulzív viselkedést tapasztalhat magán. A felnőttkori ADHD számtalan nehézséget és kihívást jelent az adott személy életében, amelyekkel a környezetének is együtt kell élnie.

A jellegéből adódóan ez a mentális rendellenesség megnehezíti a beilleszkedést és a mindennapi feladatokkal való megküzdést is.

Ez az egészségi állapot instabil párkapcsolatokhoz, gyenge munkahelyi vagy iskolai teljesítményhez, alacsony önértékeléshez és egyéb viselkedésbeli problémákhoz vezethet.

Miért nevezik felnőttkori ADHD-nak az állapotot?

Annak ellenére, hogy ezt a mentális rendellenességet felnőttkori ADHD-ként is említik, az érintett személyeknél már gyermekkorban is tapasztalhatók ennek a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarnak a tünetei, ám ezek nem múlnak el, hanem felnőttkorban is folytatódnak.

Akkor beszélünk felnőttkori ADHD-ról, ha az adott személynél gyermekkorban nem ismerték fel, vagyis nem diagnosztizálták ezt a rendellenességet, jóllehet már a gyermekkorban is együtt élt a tünetekkel.

A felnőttkori ADHD tünetei már nem minden esetben annyira egyértelműek, mint gyermekkorban.

Az ADHD rendellenességre utaló tünetegyüttes

Felnőttek esetében a hiperaktivitás már nem biztos, hogy annyira szembetűnő mértékű, de jellemző rájuk az impulzivitás, nyugtalanság, illetve türelmetlenség. A legáltalánosabb és leginkább feltűnő tünet az, hogy az ADHD-s felnőtt nem képes hosszasan fenntartani a figyelmét, emiatt nehezen összpontosít adott tevékenységekre tartósan.

Az ADHD-val élők az életkoruk előrehaladtával megtanulják kezelni a nehézségeket, és tudatosan törekszenek a nehézségek leküzdésére, ami ahhoz vezet, hogy idővel kevesebb tünetet tapasztalnak a kezelésnek köszönhetően.

Többnyire azonban jelentős mértékben és tartósan tapasztalhatók a tünetek, amelyek megnehezítik a mindennapi személyes működést és az együttműködést másokkal.

Felnőttek esetében is az ADHD legjellemzőbb tünete a figyelem fenntartásának nehézsége, az impulzivitás és a nyugtalanság. A tünetek azonban nem feltétlenül azonos mértékben súlyosak mindenkinél.

A tudatosság jelentősége, amikor ADHD-val élünk

Sok felnőtt nincs tisztában azzal, hogy ADHD-val él. Egyszerűen érzik, hogy a mindennapi feladatok kihívást jelentenek számukra. Az ADHD-val élő felnőttek nehéznek találhatják a fókuszolást és a prioritások felállítását. Emiatt nem tudják tartani a határidőket a munkájukban, de akár megfeledkezhetnek a találkozók, vagy betervezett eseményekről is.

Az impulzusok kontrollálásának nehézsége is széles skálán mozoghat, kezdve az egyszerű türelmetlenségtől — például sorban állás közben vagy forgalmi dugóban — a hangulatingadozásokon keresztül egészen a dühkitörésekig terjedhet.

A felnőttkori ADHD felismeréséhez ismernünk kell az alábbi tüneteket, amelyek ezt a mentális rendellenességet jelzik:

  • Impulzivitás
  • Szervezetlenség és a prioritások felállításának problémái
  • Rossz időgazdálkodási készségek
  • Koncentrálási problémák
  • Nehézség a többfeladatos munkavégzésben
  • Túlzott aktivitás vagy nyugtalanság
  • Gyenge tervezési képességek
  • Alacsony frusztrációtűrés
  • Gyakori hangulatingadozás
  • A feladatok végrehajtása és befejezése nehézségekbe ütközik
  • Heves temperamentum
  • Stresszkezelési problémák

Mi számít „normális” viselkedésnek, és mi az ADHD?

Szinte mindenki tapasztal időnként az ADHD-hoz hasonló tüneteket. Ha ezek a nehézségek csak nemrég kezdődtek, vagy csak időnként jelentkeznek, valószínűleg nem ADHD-ról van szó.

Az ADHD diagnózisa csak akkor állítható fel, ha a tünetek elég súlyosak ahhoz, hogy tartósan problémákat okozzanak az élet több területén. Rendszerint visszavezethetők a gyermekkorra is azok a tünetek, amelyek a mindennapi teljesítményre is már többnyire negatívan hatnak.

Felnőttkorban is összetett szomatikus vizsgálatok és pszichológiai tesztek sora szükséges az ADHD diagnosztizálásához. E mentális rendellenesség felismerését nehezíti az is, hogy bizonyos ADHD-tünetek hasonlóak más állapotokhoz. A szorongás vagy a hangulatzavar tünetei is hasonlítanak a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral élők által is tapasztaltakhoz.

Emellett sok esetben az is előfordul  az is, hogy az ADHD-s felnőttnek legalább egy másik mentális egészségi állapota is kimutatható, azaz küzd a depresszióval vagy szorongással is.

Kihez fordulhatunk, ha tapasztaljuk magunkon a ADHD tüneteit?

Ha a fent felsorolt tünetek közül bármelyik tartósan zavarja a mindennapi életünk működését és a hatékony teljesítményt, forduljunk a háziorvosunkhoz és beszéljünk arról, hogy erre az állapotra gyanakszunk. A háziorvos segít elönteni hogy szükség van-e szakorvosi kezelésre.

A felnőttkori ADHD kezelését pszichológus vagy súlyosabb esetekben pszichiáter szakorvosok  végzik, hasonlóképpen, mint a gyermekek esetében. Az ADHD-val járó mentális állapot kezelésének a lehetőségeit a szakorvos fogja mérlegelni és meghatározni azt, hogy számunkra melyik a legalkalmasabb.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük