Írta: Bodor Anna
Az értelmi intelligenciáról sok szó esik, és a legtöbben rendkívül fontos kérdésnek tartják, hogy ezen a területen jó képességekkel rendelkeznek-e gyermekeik. De vajon tényleg csak ezen múlik gyermekünk boldogulása a későbbi életben? Ismerkedjünk meg az érzelmi intelligencia fogalmával, ami szintén fontos szerepet tölt be!
Mit jelent az érzelmi intelligencia fogalma?
Az érzelmi intelligencia (EQ) fogalma Daniel Goleman pszichológus nevéhez fűződik, és az egyén azon képességeit írja le, amelyek révén hatékonyan felismeri, megérti, kezeli és kifejezi saját érzelmeit, valamint empatikusan és eredményesen reagál mások érzelmeire. Az érzelmi intelligencia öt fő összetevőből áll:
- Az öntudat az egyik legfontosabb eleme, amely azt jelenti, hogy az egyén képes felismerni és megérteni saját érzelmeit, és tudatában van azok hatásának a gondolataira és viselkedésére. Az öntudatos emberek ismerik erősségeiket és gyengeségeiket, és tisztában vannak érzelmeik pillanatnyi állapotával.
- Az önszabályozás képessége is kulcsfontosságú. Ez az érzelemszabályozás képességét jelenti, különösen stresszes vagy kihívást jelentő helyzetekben. Az önszabályozás magában foglalja az impulzusok kontrollálását és a megfelelő viselkedés fenntartását, még akkor is, ha erős érzelmeket élünk át.
- A belső motiváció az a hajlandóság, hogy az egyén saját belső értékei és céljai alapján cselekedjen, nem csupán külső jutalmak vagy az elismerés kedvéért. A magas érzelmi intelligenciával rendelkező emberek gyakran találják meg a módját, hogy szenvedéllyel és elkötelezettséggel végezzék munkájukat, és kitartóan dolgoznak céljaik elérésén.
- Az empátia az a képesség, hogy megértsük és átérezzük mások érzelmeit. Az empatikus emberek jól érzékelik mások érzéseit és szükségleteit, és képesek úgy reagálni, hogy az támogató és együttérző legyen.
- A szociális készségek magukban foglalják azokat a képességeket, amelyek lehetővé teszik az eredményes és harmonikus interakciókat másokkal. Az érzelmi intelligenciával rendelkező emberek jól kommunikálnak, hatékonyan oldják meg a konfliktusokat, és képesek építő jellegű kapcsolatokat kialakítani és fenntartani.
Fontos kiemelni, hogy a szakirodalomban egyes kutatók vitatják, hogy az intelligencia egy típusáról lenne szó, inkább személyiségvonások összeségeként tekintenek erre a képességegyüttesre.
Milyen fontos szerepe van az érzelmi intelligenciának?
Az érzelmi intelligencia az életünk számos területére hatással van és befolyásolja, hogy mennyire tudunk sikeresen működni a kapcsolatainkban, a munkahelyünkön és az önmagunkkal való viszonyban.
Ha magas érzelmi intelligenciával rendelkezünk, akkor könnyebben tudjuk kezelni a konfliktusokat, nagyobb megértéssel és empátiával tudunk a másik személy felé fordulni, jobban rálátunk arra is, hogy milyen érzések vannak bennünk és ezeket megfelelően ki is tudjuk fejezni.
A munkahelyi életben szintén sokat jelenthet, ha jobban átérezzük mások helyzetét és tudunk reagálni a szükségleteikre, valamint tisztában vagyunk a saját igényeinkkel. Erősségeink, valamint gyengeségeink tudatában, magabiztosan, de tiszteletteljesen tudjuk képviselni az érdekeinket.
A magas érzelmi intelligenciához jobb önkontroll képességek is tartoznak, ami szintén hozzájárul a jobb kapcsolati működéshez és a munkában megélt sikerekhez, hiszen a mindennapokban számtalan olyan helyzettel találkozunk, amir próbára teheti a türelmünket.
Fontos kiemelni azt is, hogy a magas érzelmi intelligencia együtt jár a jobb mentális egészséggel. A magasabb EQ-val rendelkező személyek jobban rálátnak és jobban ki tudják fejezni a szükségleteiket, szorosabbak és kiegyensúlyozottabbak a kapcsolataik, tisztában vannak a saját képességeikkel, elkötelezettebbek a céljaik mellett, így nem meglepő ez az összefüggés.
Hogyan fejleszthető gyermekkorban?
Az érzelmi intelligencia fejlesztése fontos szülői feladat, hiszen ezeknek a képességeknek a megtanításával jó alapot adhatunk gyermekünknek a későbbi sikeres és boldog élethez. Nézzünk meg néhány praktikát és tudnivalót, amivel segíthetjük gyermekünket az érzelmei felé vezető úton!
Nagyon fontos kiemelni, hogy az önszabályozásért felelős prefrontális cortex egészen a fiatal felnőttkorig (körülbelül 25 éves korig) fejlődik, ezért már csak a biológiai fejlődés természetes menete miatt sem várhatunk el gyermekünktől olyan érzelemszabályozást, amire a felnőttek képesek.
- Bátorítsuk az érzelemkifejezést!
Tanítsuk meg gyermekünknek, hogy maguk az érzelmek és az érzelemhez kapcsolható viselkedés két külön dolog. Az érzelmek minden esetben elfogadhatóak, de a bántó viselkedés, ami esetlegesen hozzájuk kapcsolódik már nem. Találjunk elfogadható módokat például a düh kifejezésére és bátorítsuk a gyermekünket, hogy ezeket az utakat használja.
- Nevezzük meg az érzelmeket!
A gyerekek úgy tanulják meg, hogy mi is az, amit éreznek, hogy egy felnőtt segíti ebben őket és megnevezi összefoglalóan a bennük lezajló testi érzeteket és gondolatokat. Fontos, hogy a megnevezés mellett elfogadó és empatikus attitűdöt tudjuk mutatni, hiszen ez által érti meg a gyermek, hogy magával az érzéssel semmi baj nincsen, teljesen természetes, hogy időnként megjelenik.
- Mutassunk jó példát!
Nevezzük meg mi magunk is, ha éppen valamilyen erős érzelmi állapotban vagyunk és magyarázzuk meg, hogy mi miatt érezzük úgy magunkat ahogy. Például: „Ne haragudj, hogy olyan türelmetlenül szóltam az előbb, feldühített és feszültté tett, hogy nem találom a pénztárcámat.” Ezek a magyarázatok segítik, hogy a gyermek megértse a bennünk zajló folyamatokat.
- Legyünk empatikusak!
Ha a gyermekünknek valami nehéz, akkor mutassuk ki, hogy értjük, amit éppen érez. Fontos, hogy ennek nem kell a következetesség rovására mennie, teljesen megfér egymás mellett a kettő. Ha gyermekünket feldühíti egy-egy otthoni szabály, attól még empatizálhatunk vele, de nem kell eltérnünk a megbeszéltektől, Nézzünk meg egy példát: „Megértem, hogy dühös vagy, amiért házi feladatot kell csinálnod a játék előtt. Néha nekem is frusztráló, amikor be kell fejeznem a munkát mielőtt pihenek.”.
