A kötődés fogalmával sokszor találkozhatunk, ha pszichológiai témákról olvasunk, legyen szó felnőtt vagy gyermekkori problémákról és nehézségekről. De vajon mit jelent ez a fogalom és mit érdemes tudni a kötődés kialakulásáról?
Mit jelent a kötődés fogalma?
A kötődéssel elsőként az 1900-as években foglalkozott egy pszichoanalítikus képzettségű orvos, John Bowlby. A kötődés egy szeretetteljes kapcsolat a gyermek és szülője között, amely biztonságérzetet nyújt a gyermek számára és egy szilárd alapot, amihez mindig vissza lehet térni a világ felfedezése közben. Bowlby a kötődéselmélete alapjául olyan etológiai kutatásokat vett, mint a Harlow házaspár majmokkal folytatott kutatásai. Az általa kialakított keretrendszer számos alapvetése még ma is érvényes, vagy valamiképpen kiindulópontot biztosított későbbi vizsgálatoknak és eredményeknek.
A kötődésnek 4 jelét különböztetjük meg, amely a gyermek viselkedésében jól tükröződik:
- a gyermek keresi a kötődési személy fizikai közelségét
- a gyermek nyugtalanná válik, ha a kötődési személy eltávolodik tőle
- az eltávolodás után a gyermek örül és megnyugszik, ha a kötődési személy visszatér
- a gyermek figyelemmel kíséri a kötődési személyt és időről időre igyekszik felhívni magára a figyelmét.
A kötődésnek ez a négy jele kiemelten jelentkezik, ha a gyermek beteg, fáradt vagy megijedt valamitől. Jellemzően van egy elsődleges kötődési személy, akit a gyermek preferál, de emellett megjelennek másodlagos kötődési személyek is.
Fontos, hogy a kötődés kialakulása egy hosszabb folyamat, a gyerekek jellemzően a 3. életévükre már rendelkeznek egy belső munkamodellel, amely egyfajta saját sablon arról, hogy hogyan működnek a kapcsolatok. Ennek azért van jelentősége, mert a későbbi, felnőttkori kapcsolataink és interakcióink is ezen a korai modellen alapulnak és a reakciónkkal, valamint alapfeltevéseinkkel rendszerint garantáljuk, hogy a minta fenn is maradjon. Ez a sablon például tartalmazza azzal kapcsolatos tapasztalatainkat, hogy mennyire lehet megbízni másokban, mennyire lehet számítani másokra, mennyire vagyunk képesek befolyásolni a kapcsolatokat, illetve mennyire vagyunk értékesek egy kapcsolatban.
A kötődés azért is kiemelt fontosságú, mert enélkül a biztos alap nélkül a gyermekek nem képesek teljesíteni a világ felfedezésének fontos feladatát. A zavartalan, elmélyült feltérképezéshez arra van szükségük, hogy valaki felügyelje őket és tudják, hogy bármikor kaphatnak segítséget.
A kötődés alakulását meghatározza, hogy a gondozó mennyire megbízható, milyen a kulturális közeg, amelyben a gyermek felnövekszik és milyen a gyermek temperamentuma.
Milyen kötődési típusok vannak?
A kötődési típusok segítenek abban, hogy a gyerekek különböző kötődési viselkedéseit kategóriákba soroljuk. Bowlby úgy gondolta, hogy csak a biztonsági kötődési stílus segíti a hatékony alkalmazkodást, de későbbi kutatók arra jutottak. hogy a többi kötődési stílus is a megfelelő illeszkedést szolgálja bizonyos gondozói környezetekben.
A biztonságosan kötődő gyermekeket az jellemzi, hogy nyugtalanná válnak, ha az elsődleges gondozó nincs a közelükben és megnyugszanak annak visszatértekor. Ennek a viselkedésnek a hátterében kiszámítható és válaszkész (vagyis a gyermek igényeire helyesen reagáló) gondozás áll.
Bizonytalan-ambivalens kötődés esetén a gyermek folyamatosan figyeli a gondozót és akkor sem tud megnyugodni, ha az a közelében tartózkodik.
A bizonytalan-elkerülő kötődés ennek nagyjából az ellentétére utal, a gyermek nem hiányolja az anyát annak a távollétében és a visszatérésére sem reagál.
A dezorganizált kötődés egy később létrehozott kategória, ahova minden olyan gyermek besorolható, aki szokatlan, ellentmondásos vagy félelmi reakciókat adott és egyik felső csoportba sem volt besorolható.
A biztonságos kötődés gyermekkorban pozitív összefüggésben van a felnőttkori mentális egészséggel, például a magasabb érzelmi stabilitással, az egészséges kapcsolatokkal, a megfelelő önbecsüléssel és az empátia, illetve az önreflexió magasabb fokával.
A biztonságos kötődés elősegítése
A biztonságos kötődést nagyban befolyásolja, hogy a gondozó viselkedése mennyire kiszámítható és mennyire megbízható. A kiszámíthatóság azt jelenti, hogy van egy napi rutin, amelyhez a kötődési személy igazodik és attól nincsenek nagy eltérések. A kötődési személy hangulata vagy aktuális érzelmei nem befolyásolják ezt a megszokott menetrendet.
A megbízhatóság alatt a baba szükségleteire való érzékenységet értjük, illetve az arra való válaszkészséget. Sokszor előfordul, hogy egy gyermeknek a szokásosnál kisebb vagy nagyobb igénye van valamire. Ha ezeket a szükségleteket az anya képes többségében helyesen észlelni és adekvátan reagálni rájuk, akkor azzal nagyban hozzájárul a kötődés biztonságos kialakulásához. Ez magában foglalja például azt, hogy megfigyeljük a baba természetes ritmusát és igyekszünk felvenni azt, ahelyett, hogy a felnőtt tempót kényszerítenénk rá, vagy, hogy igény szerint etetjük a gyermeket, nem pedig az órához igazítva.
Fontos kiemelni, hogy a kötődés alakulásával kapcsolatos elméleteket számos kritika érte és köztük sok hangsúlyozza azokat az irreális elvárásokat, amelyeket az elmélet sugalmazhat az anyák felé. Az arany középút megtalálásában segítséget jelenthet az elég jó anya fogalmának megismerése.
Az elég jó anya
Az “elég jó anya” fogalma olyan koncepció, amelyet Donald Winnicott brit gyermekpszichológus alkotott meg. Az elég jó anya az anyai szerep ideális megtestesítője, aki képes megfelelni a gyermek alapvető szükségleteinek, támogatja fejlődését és biztonságos környezetet biztosít számára. Az “elég jó anya” nem tökéletes, de mégis elégséges módon képes gondoskodni gyermekéről.
Az elég jó anya kifejezés azt jelzi, hogy a szülőknek nem kell tökéletesnek lenniük ahhoz, hogy hatékonyan és szeretetteljesen neveljenek. A szülők természetesen hibákat követnek el, és fontos, hogy képesek legyenek elfogadni ezeket a hibákat, miközben továbbra is odafigyelnek és támogatják gyermeküket.
