Írta: Bodor Anna

 A nemet mondás sok ember számára jelent nehézséget. Vajon mi húzódik meg egy akaratlanul kimondott igen mögött és hogyan válhat könnyebbé a határhúzás? Cikkünkből most kiderül!

Hogyan reagálhatunk egy helyzetre, ami feszegeti a határainkat?

A határainkat feszegető helyzetekre sokféleképpen reagálhatunk, sőt az is előfordulhat, hogy eltérő típusú helyzetekben egy személyben is különböző reakciómódok jelennek meg. Nézzünk meg néhány gyakori típust:

• Asszertív reakció: Közvetlenül és őszintén közöljük, hogy a helyzet átlépte a határaikat. Például világosan megmondjuk, hogy mi az, ami zavar minket, hogyan érezzük magunkat az adott szituációban és mi esne jól, hogyan tudnánk változtatni ezen a helyzeten.
• Passzív reakció: Néhány ember nem szól semmit, és csendben elviseli a helyzetet, még akkor is, ha kellemetlen vagy sértő. Ezzel ugyan elkerülik a konfliktust, de a belső feszültségük nőhet.
• Aggresszív reakció: Egyesek dühösen és támadóan reagálnak, amikor valaki átlépi a határaikat. Kiabálnak, sértő megjegyzéseket tesznek, vagy akár fizikailag is agresszívvá válhatnak.
• Passzív-agresszív reakció: Ez a reakciómód rejtett ellenségességet tartalmaz. A passzív-agresszív módon reagáló személyek nem közvetlenül fejezik ki a dühüket, hanem szarkazmus, gúny, vagy elkerülő viselkedés révén.
• Elkerülés: Néhány ember egyszerűen elkerüli azokat a személyeket vagy helyzeteket, amelyek átlépik a határaikat. Ez lehet azonnali távozás egy adott helyzetből vagy hosszú távon való elkerülés.
• Visszavonulás: Néhányan visszahúzódnak és magukba fordulnak, amikor a határaikat átlépik. Kerülik a további interakciót, és igyekeznek belsőleg feldolgozni a történteket.
• Humor: Vannak, akik humorral reagálnak a kellemetlen helyzetekre, hogy enyhítsék a feszültséget és elkerüljék a konfliktust.

Érdemes megfigyelni, hogy az esetünkben milyen reakciómód jelenik meg a leggyakrabban és van-e esetleg olyan pozitív megküzdési mód, amit szoktunk alkalmazni. Arra is reflektálhatunk, hogy miért pont azt a reakciómódot gyakoroljuk és általában milyen helyzetek azok, ahol mások átlépik a határainkat.

Ezen reakciómódok mögött rengeteg különböző motiváció és hiedelem húzódhat meg. Például egy passzív viselkedésmód megjelenhet amiatt, mert attól félünk, hogy elveszítjük a másik szeretetét, ha nemet mondunk. Előfordulhat az is, hogy túlságosan sok felelősséget vállalunk magunkra (például a másik ember problémáit vagy nehéz érzéseit), vagy nem fér össze az énképünkkel, hogy visszautasítsunk egy kérést. Ezeknek a feltérképezése sokszor szakember segítségével tud igazán hatékonyan megtörténni.

Miért fontos felismerni a szükségleteinket?

A saját szükségleteink felismerése azért kiemelt jelentőségű, mert hiába nem figyelünk az igényeink hívására, attól azok még ott maradnak bennünk rejtőzve. Ha a kielégítetlen szükségleteink egyre csak gyűlnek, akkor fokozódik bennünk a feszültség, több konfliktust tapasztalhatunk a környezetünkben, növekszik a stresszintünk és könnyebben kiégünk.

Ha képessé válunk arra, hogy felismerjük belső késztetéseinket és ki is fejezzük őket, akkor azzal sokkal harmónikusabbá válhatnak kapcsolataink (hiszen a másik fél tudni fogja, hogy mire lenne szükségünk), nagyobb nyugalmat és békét élhetünk meg, növekedhet a mentális jóllétünk, motiváltabbá és energikusabbá válhatunk, mélyül az önismeretünk és ezáltal sokkal nagyobb tere lesz a fejlődésünknek.

Hogyan válhat könnyebbé a határhúzás?

A határhúzás rengeteg embernek okoz nehézséget és mindenkivel előfordult már olyan, hogy igent mondott, amikor legszívesebben inkább visszautasította volna a kérést vagy a helyzetet. Ha gyakran találjuk magunkat abban a szituációban, hogy igazán nem is akartunk beleegyezni abba, ami éppen történik, akkor érdemes végiggondolnunk, hogy mitől tartunk, amikor nem merjük kimondani a „nem”-et.

Azt is fontos megvizsgálnunk, hogy milyen szituációkban nehéz a visszautasítás. Inkább munkahelyi helyzetek? A szeretteinkkel szemben nehéz a határhúzás? Pontosan mi az jelenleg, amiben nehéz nemet mondani? Akár listába is szedhetjük a megpróbáltatást okozó körülményeket és azt, hogy mitől tartunk pontosan az egyes esetekben. Próbáljuk meg azt is értékelni, hogy egy 10-es skálán mennyire találjuk nehéznek a határhúzást az adott szituációban. Fogalmazzuk meg, hogy miért lenne fontos kifejezni magunkat és mi az, amit szeretnénk elérni.

A határhúzásban segíthet, ha foglalkozunk egy kicsit a saját erősségeinkkel. Mi az, amit szeretnek bennünk mások és mi mit szeretünk saját magunkban? Ha végiggondoljuk ezeket a kérdéseket, akkor sokkal könnyebb lesz kiállni magunkért, illetve kezelni egy olyan helyzetet, amikor a másik fél nem fogadja jól a határhúzásunkat.

Ha újra és újra ugyanazokba a nehézségekbe ütközünk, nem tudjunk, hogy hogyan oldjuk meg a problémát, esetleg a határhúzás akadályai meghatározzák a mindennapjainkat, akkor bátran forduljunk szakemberhez, ahol biztonságos és támogató keretek között dolgozhatunk a megoldáson.