Azt már tudjuk, hogy a nemek közötti biológiai különbségek szerepet játszanak az autoimmun betegségek kialakulásában: sokkal több nő szenved autoimmun betegségben, legyen az cöliákia, Hashimoto-kór, szklerózis multiplex, rheumatoid arthritis vagy lupus. Milyen hatással van a terhesség a meglevő autoimmun betegségre és milyen a terhesség autoimmun betegséggel?
Autoimmun betegségről beszélünk, amikor a szervezet normál immunvédelme elromlik és az immunrendszer a saját szervezetet támadja a kórokozók helyett. Ez a kór világszerte az emberek kb. 4 százalékánál fordul elő és megfigyelték, hogy a leggyakoribb autoimmun betegségek sokkal több nőt érintenek: a szklerózis multiplex (SM) háromszor gyakrabban diagnosztizált betegség nőknél, sőt, a Hashimoto-kórban, az SLE (szisztémás lupusz eritematózusz) betegségben és a rheumatoid artritisztől szenvedők 90 százaléka nő!
Mi lehet az autoimmun betegség oka?
Az autoimmun betegségnek számos kiváltó oka lehet, a nem megfelelő táplálkozástól a bélflóra felborulásáig vagy a szervezetben meglevő egyéb krónikus gyulladásig sok tényező közrejátszhat. A nemi eltérések miatt kutatások sora irányult a nemi hormonok megfigyelésére is. A nemi hormonok a velünk született és a szerzett immunválaszra is hatással vannak.
Arra jöttek rá, hogy a női lét során a pubertás, terhesség vagy menopauza idején az autoimmun betegség is változhat: enyhül vagy épp fellángol. Az SM esetén például szülés előtt, a terhesség második szakaszában az ösztrogénhormonok szintjének megemelkedésével az autoimmun panaszok akár 70 százalékkal is mérséklődhetnek, míg szülés után az ösztrogénszint esésével az SM-panaszok visszatérnek.
Nem figyelhető meg ilyen jellegű ingadozás más autoimmun betegségeknél, amilyen például a lupus. A terhesség és az autoimmun betegségek tehát képesek megváltoztatni egymás lefolyását, ezért a babatervezésnél nőgyógyász mellett immunológus szakorvossal is érdemes folyamatosan konzultálni.
Az autoimmun betegség tünetei
A tünetek igen eltérő módon nyilvánulhatnak meg, attól függően, hogy mely szervet érintik. Általános tünet lehet a szervezetben kimutatható gyulladás. Ezek a betegségek ugyanis többnyire gyulladásos formában jelentkeznek – pajzsmirigyben, idegeken, bőrön, vastagbélben stb.
Teherbeesés meglévő autoimmun betegséggel
Az autoimmun betegségek megnehezíthetik a teherbeesést és a magzat kihordását is. A kezeletlen lisztérzékenység és a nőknél gyakori pajzsmirigy-gyulladás is okozhat meddőséget, de a vetélések kockázatát is növelheti.
Terhesség autoimmun betegséggel
Tervezett terhesség esetén az anya autoimmun betegségét egyensúlyban kell tartani, hogy a várandósság alatti kockázatokat csökkentsék. Az autoimmun betegségek ugyanis kedvezőtlen hatással vannak a terhességre – és fordítva. SLE-betegeknél például magasabb a vetélések, koraszülések előfordulása, de a terhesség is korlátozhatja az SLE-re használt gyógyszerek körét, amely így a betegség lefolyását is kedvezőtlenül befolyásolhatja.
Ugyanakkor a rheumatoid arthritis (sokízületi gyulladás) tüneteit a terhesség mérsékelheti, míg az esetek nagy részében a szoptatás alatt az ízületi fájdalmak várhatóan újra megjelennek, így a gyógyszeres kezelést nem lehet abbahagyni-elkerülni.
A szisztémás autoimmun betegségek kezelése önmagában sem egyszerű, ezért a terhesség előtt, amely alapvetően egy immunválaszt kiváltó folyamat, szükséges az immunbetegség aktivitását csökkenteni és stabilizálni.
Az immunbetegség típusától függően a terhesség alatti gyógyszerek alkalmazhatósága immunológus szakorvos bevonásával történik.
Vetélés autoimmunbetegség miatt
Gyakorta tapasztalható, hogy ismétlődő vetélések oka éppen valamilyen autoimmun betegség. Ilyen például az antifoszfolipid szindróma, amely a fokozott trombóziskészség miatt a méhlepény kisereiben keringési zavart okozhat, ez pedig vetéléshez vezethet.
Ha többször is előfordult vetélés, akkor érdemes immunológushoz fordulni, és az újabb tervezett teherbeesés előtt a szükséges vér- és nőgyógyászati vizsgálatokat elvégeztetni. Így fény derülhet az addig fel nem ismert autoimmun betegségre, amely – betegségtől függően – az immunrendszer működését elnyomó, úgynevezett immunszupresszív készítményekkel akár teljesen tünetmentessé tehető.
