Szülőként a háborús hírek árnyékában
Itt a március. Nem tudjuk, hogy pontosan mit is tartogat, az is lehet, hogy még észre sem vettük, hogy a fagyos február véget ért és a madárcsicsergős és már melengető napsugarakkal megörvendeztető március ideért.
Hiszen, mindeközben zajlanak a külpolitikai események és figyelmünket lekötik a hírek, amik óhatatlanul hatnak ránk és elkezdjük a jövőt latolgatni, szorongani és talán kezdjük elveszíteni a járványhelyzet által már amúgyis megtépázott biztonságérzetünket.
Mégis. Térjünk vissza a jelenbe, az “itt és most”-ba és nézzünk ki az ablakon – milyen idő van? Amikor ezt a cikket írom, akkor süt a nap és a melengető napsugarak nyomán éledezni kezd a természet. Küszöbön az új kezdet.
A biztonság “bennünk” van – vissza a jó rutinokhoz!
Ha szeretnénk kevésbé szorongani, akkor álljunk ellen a folyamatos “híréhségnek”, és térjünk vissza az életünkhöz. Keressük meg, teremtsük meg – amennyire lehet – a biztonságot magunkban. Hisz a gyermekeink tőlünk várják ugyanezt, ha segíteni akarunk nekik ezekben az időkben (is), akkor a legjobb, ha előbb magunkra figyelünk.
Ebben első lépés lehet, hogy végiggondoljuk, hogy mi a mi bevált, működő módszerünk arra, hogy megőrizzük vagy visszanyerjük lelki békénket, stabilitásunkat.
- Egy nagy alvás, amiben már egy ideje nem volt részem?
- Egy nagy séta, amitől kiszellőzik a fejem?
- Egy jó film, ami kiszakít a realitásból egy rövid időre?
- Egy beszélgetés valakivel, aki közel áll hozzám?
- A vasárnapi mise ünnepélyes hangulata vagy egy tányér az édesanyám húsleveséből?
Elő az emlékekkel!
A gyerekkori emlékeink felidézésével könnyebb lehet akár a magunk, akár gyermekeink számára is ilyen belső biztonságot teremtő szigeteket kialakítani, hisz könnyebbé válik beleélni magunkat a helyzetükbe.
Emlékszem még, mikor éreztem magam igazán jól, biztonságban, felszabadultan gyerekként?
- Mikor bekuckóztam testvéreimmel a takaró alá a szüleink mellé vasárnap reggel?
- Amikor olyannyira belemélyedtem egy-egy jó játékba, legózásba, babázásba vagy akár egy jó könyvbe, hogy megszűnt a külvilág?
- Amikor elmentem horgászni az édesapámmal és addig csak rám figyelt – a tesóim otthon maradtak – a csenden, a horgászbotokon és a halakon túl? stb.
Keressük meg, poroljuk le ezeket az emlékeket és használjuk őket kreatívan! Élesszük újra olyan formában, ami most aktuális, akár a gyerekeinkkel együtt.
A lényeg, hogy szánjunk időt először magunkra, aztán egymásra és keressük vagy “csak” biztosítsuk a család minden tagja számára a megnyugvás, feltöltődés lehetőségét, akár együtt, akár külön-külön is.
Szerző: Véghné Karsai Anita, mentálhigiénés segítő szakember
