A serdülők és a gyerekek internethasználatának emelkedésével egyre nagyobb problémává válik az online zaklatás. Vajon szülőként mit tehetünk a megelőzés érdekében? Hogyan reagáljunk, ha gyermekünk áldozattá, esetleg elkövetővé vált?

Mit jelent a cyberbullying?

A cyberbullying – vagy magyar nevén az online zaklatás – erőteljesen kapcsolódik a hagyományos, osztálytermi kortársbántalmazáshoz, de mégis fontos beszélnünk a két jelenségről.

Magyarországon a felmérések alapján a 11-17 éves gyermekek 95,4 százaléka használja rendszeresen a közösségi média oldalakat, amiból látszik, hogy a probléma az iskolás korú gyerekek és serdülők jelentős részét érintheti.

De vajon mit értünk pontosan cyberbullying alatt? Már egy kétértelmű komment is annak számít vagy súlyosabb eseményeknek kell történnie?

A hagyományos értelemben vett kortársbántalmazás egy ismételt, szándékos és bántó viselkedés, amely kortársak között történik és jellemző rá az elkövető és az áldozat közti erőkülönbség.

Ezek a jellemzők a cyberbullying esetén is érvényesek, de az internetes felületeknek olyan sajátosságai vannak, amelyek miatt kissé módosul, hogy mi számít internetes bántalmazásnak.

A közösségi oldalakon megosztott információk (ideértve a fotókat és a videókat is) sokkal maradandóbb nyomot hagynak és nagyobb közönség számára elérhetőek, mint az osztálytermi bántalmazás eseményei. Ami egyszer felkerül az internetre, azt szinte lehetetlen véglegesen törölni, illetve a megosztás lehetősége által bárki láthatja a bántó tartalmakat.

Amiatt, hogy a bántalmazó és a szemlélők nem látják az áldozat reakcióját és az okozott károkat, sokkal kevésbé hajlamosak az empátiára és gyorsabban, illetve nagyobb mértékben eszkalálódik a helyzet. Ugyanez igaz a bántalmazott helyzetére, aki a személytelen monitor vagy telefonképernyő mögül kisebb eséllyel kér segítséget, illetve nehézséget jelenthet számára a többi serdülő vagy gyermek szándékának az értelmezése.

A cyberbullyingra nem feltétlenül igaz az áldozat és a bántalmazó valós erőkülönbsége, hiszen a közösségi média oldalakon akár névtelenül, akár álnév mögé bújva is történhet a bántalmazás.

Ezen jellegzetességek – mint a nagyobb publicitás, a gyors terjedés vagy a kétértelmű helyzetek – következtében sokkal nehezebb meghatározni, hogy mi számít pontosan cyberbullyingnak és hol húzódik a határ a bántalmazás és a baráti viccelődés között. A témában jelenleg is aktívan folynak a kutatások.

A cyberbullying megelőzhető!

Ugyan a cyberbullying megállítása nehézkes és sok esetben szakember beavatkozását követeli meg, a megelőzésért szülőként is sokat tehetünk.

Első lépésként fontos, hogy érdeklődjünk gyermekünk online tevékenységéről, legyünk képben azzal, hogy mit csinál az interneten. Fontos, hogy ezt ne kontrolláló célzattal tegyük, mert a túlzó ellenőrzéssel pont ellentétes hatást fogunk kiváltani! Inkább mutassunk érdeklődést, ha valamilyen internetes tevékenységről vagy online barátról beszél és nézzük meg a tartalmakat, amiket szívesen megoszt velünk!

Arról is beszélgessünk gyermekünkkel, hogy mit jelent az internetes zaklatás és mit tehet, ha szemtanúként vagy áldozatként cyberbullyingot tapasztal.

Érdemes példát mutatnunk a digitális eszközök használatában és tájékozódjunk a lehetséges veszélyforrásokról, beállításokról és mérlegelendő szempontokról.

Alakítsunk ki szabályrendszert az internetezésre vonatkozóan. Ebbe a megállapodásba belefoglalhatunk időkeretet, de kiemelhetjük, hogy az interneten sem szabad személyes adatokat megosztani, tiszteletlenül beszélni vagy idegenekkel kapcsolatba lépni. Beszéljük meg a gyermekkel, hogy ha zaklató tartalommal, sértő, illetve félelemkeltő videókkal, képekkel vagy üzenetekkel találkozik, akkor azonnal forduljon hozzánk!

Érdemes különböző szűrő- és monitorozó programokat is használni, de ezeket semmiképpen sem szabad a gyermek privát szféráját megsértve alkalmazni, hiszen ez bizalomvesztéshez vezethet. Előfordul, hogy a gyermek kényelmetlenül érezné magát, ha követnénk a közösségi média oldalakon. Ebben a helyzetben megkérhetünk erre egy idősebb unkatestvért vagy nagynénit, aki biztosan jelezné nekünk, ha figyelmeztető jeleket tapasztal.

A cyberbullying megelőzését célzó prevenciós programok is léteznek, ezek megtartása érdekében forduljunk gyermekünk iskolájának iskolapszichológusához!

Ezeket a jeleket figyeld gyermekeden!

Vannak olyan figyelmeztető jelek, amelyeket érdemes fejben tartanunk, hiszen megbízhatóan jelezhetik, ha gyermekünk esetleg cyberbullying áldozatává vált, csak nem mer segítségért fordulni a felnőttekhez.

Ilyen figyelmeztető jelzés lehet, ha gyermekünk…

• iskolai problémákkal küzd,
• megváltozik az online jelenléthez való viszonya,
• agresszívabb vagy épp visszahúzódóbb lesz a viselkedése,
• megváltoznak az étkezési vagy alvási szokásai,
• gyakran panaszkodik has- és/vagy fejfájásra,
• ingadozik a hangulata, sokszor levert és szomorú,
• önértkelési problémái vannak,
• vagy önsértés jeleit vesszük észre rajta.

Mit tehetek, ha már megtörtént a baj?

Amennyiben beigazolódik a gyanúnk fontos, hogy azonnal beavatkozzunk és a forrást megkeresve megszüntessük a bántó tartalom terjedését. Ha ez nem lehetséges, akkor jelentsük és tiltsuk le az illetőt, illetve vegyük fel a kapcsolatot a szolgáltatás üzemeltetőjével.

Gyermekünket támogassuk és hallgassuk meg, semmiképpen ne bagatelizáljuk el a történteket vagy mentsük fel a bántalmazót. Emlékeztessük rá a gyermeket, hogy bárki áldozattá válhat és nem az ő hibájából történtek az események. Fontos, hogy a kontroll a gyermeknél maradhasson és annyit osszon meg a történetből, amennyi kényelmesen meg tud tenni (úgy, hogy közben nem kell tartania a büntetéstől).

Ha esetleg gyermekünk bántalmazóvá vált (ne felejtsük el, hogy ezek a szerepek időnként megcserélődnek, ha valaki korábban tapasztalt bullyingot), akkor is rögtön lépjünk közbe. Igyekezzünk megvilágítani az áldozat érzéseit és kínáljunk fel jóvátételi módokat (amely nem csak a bocsánatkérést foglalja magába). Ezen felül fontos, hogy gyermekünket különböző konstruktív tevékenységekbe (például hobbik vagy sport) vonjuk be, illetve erősítsük a pozitív társas kapcsolatait.

Az internetes zaklatás és visszaélések jelenthetők az Internet Hotline oldalán vagy a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány ingyenes számán is kérhetünk segítséget. Szülők számára a 116-000, gyerekekre részére a 116-111 tárcsázható.