Az öngondoskodás jelentésével kapcsolatban sokféle tévhit kering, hiszen számos előítélet és negatív érzés lengi körbe ezt a kifejezést, ráadásul arról sem szabad megfeledkezni, hogy a reklámok milyen gyakran használják fel az öngondoskodás szókapcsolatát különböző termékek és szolgáltatások népszerűsítésére. De vajon mi a valódi tartalma az öngondoskodásnak? Tényleg a pénzköltésről szól?
Mi az az öngondoskodás?
Ha a keresőbe begépeljük az öngondoskodás kifejezést, akkor nagyon sokféle témában találhatunk cikkeket, könyveket vagy videókat. Vannak olyan tartalmak, amelyek a pénzügyi biztonság témáját domborítják ki, míg mások a testi vagy épp a mentális egészség megőrzésével foglalkoznak. Ez a sokféleség azért jelenik meg az internetes találatokban, mert az öngondoskodás fogalma rendkívül széleskörű.
Az öngondoskodás fogalma tulajdonképpen a személyes felelősséget és cselekvőképességet jelenti saját jólétünk és életünk irányításában, illetve gondozásában. Ez megjelenik az egyéni képességek és erőforrások kihasználásában, illetve az egészségügyi, pénzügyi, oktatási, karrierrel kapcsolatos és más életviteli döntésekben. Az öngondoskodás fontos része lehet az önállóságnak és az autonómiának.
Például öngondoskodásnak számít a nyugdíjcélú előtakarékosság, a vésztartalék kialakítása vagy a biztosításkötés, hiszen ezekkel a pénzügyi lépésekkel felkészülünk egy sebezhetőbb állapotra (például az időskorunkra vagy valamilyen vészhelyzetre), hogy egy sérülékenyebb életszakaszban is a mi kezünkben legyen a kontrollt, illetve több energiánk maradjon az egyéb problémák megoldására.
Pszichológiai értelemben azt jelenti az öngondoskodás, hogy képesek vagyunk időt szakítani az olyan tevékenységekre, amelyek növelik a jóllétünket, illetve támogatják a testi és mentális egészségünket. A napirendünkbe rendszeresen beépített öngondoskodó tevékenységek összességében nagy hatással lehetnek az életünkre, hiszen csökkentik az általános stressz-szintet, mérséklik a betegségek kockázatát és növelik az energiaszintünket.
Miért szorul gyakran háttérbe?
Az öngondoskodás elhanyagolásának hátterében sokféle ok állhat, így érdemes végiggondolnunk, hogy a mi esetünkben milyen akadályozó tényezők jelennek meg.
Gyakori, hogy az önmagunk értékelése, a magunkkal való törődés köré olyan negatív érzelmek csoportosulnak, mint a szégyen vagy a bűntudat, illetve az attól való félelem, hogy ez egy önző cselekedet.
Előfordulhat, hogy annak ellenére, hogy fontosnak tartjuk az öngondoskodást, mindig a háttérbe szorítjuk ezt a tevékenységet. Ha csak akkor kerítünk sort erre az időtöltésre, amikor már minden feladatunkat kipipáltuk, akkor esélytelen, hogy valóban rendszeresen oda tudjunk figyelni magunkra.
Az elterjedt tévhitek közé tartozik az is, hogy az öngondoskodásnak drága dolognak kell lennie. Ez nem is állhatna távolabb a valóságtól, csupán a reklámok által is átvett kifejezés kelti ezt az érzést. Valójában öngondoskodás lehet bármi, ami feltölt minket. Az öngondoskodó tevékenységek sokszor pont a tudat miatt, hogy semmibe nem kerülnek még élvezhetőbbé válnak (hiszen nem áll fent a pénzköltéssel járó stressz).
Így érdemes belekezdeni!
A rendszeres öngondoskodás hatására javul az egészségi állapotunk, a jóllétünk és a produktivitásunk is, illetve sokféle mentális és fizikai betegséggel szemben jelent védőfaktort. De mégis hogyan érdemes belevágni, ha korábban nem fordítottunk figyelmet a saját állapotunkra?
- Azonosítsuk, hogy milyen tevékenységek töltenek fel minket!
Az öngondoskodás nagyon sokféle tevékenységet jelenthet és ami valaki számára pihentető az más számára jelenthet terhet vagy stresszforrást. Fontos, hogy ezen a téren is ismerjük magunkat és ne erőltessünk olyan tevékenységeket, amelyek valójában csak erőfeszítést jelentenek. Gondoljuk végig, hogy a múltban milyen elfoglaltságok után éreztük azt, hogy nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak és energikusak vagyunk. Ha esetleg nem jut eszünkbe ilyen alkalom, akkor érdemes kísérleteznünk és kipróbálhatunk néhányat a leggyakoribb öngondoskodási tevékenységek közül. Ilyen például a:
- rendszeres testmozgás
- meditáció
- hálanaplózás
- vallásgyakorlás
- hobbitevékenység
- természetben töltött idő
- vagy a digitális detox (azaz az online és digitális felületek kizárása egy időre).
Megkülönböztetünk érzelmi, testi és spirituális öngondoskodást, amelyekre mind érdemes külön figyelmet fordítani.
- Válasszunk ki egy tevékenységet és gyakoroljuk rendszeresen!
Fontos, hogy ne csak képbe kerüljünk a számunkra megfelelő öngondoskodási formákkal kapcsolatban, hanem szakítsunk is időt a gyakorlásra. Ha hajlamosak vagyunk halogatni a magunkkal töltött időt, akkor írjuk be az öngondoskodást is a naptárunkba!
- Reflektáljunk arra, hogyan hat ránk az adott tevékenység!
Arra is szakítsunk időt, hogy megvizsgáljuk az érzéseinket. Előfordulhat, hogy egy tevékenység mégsem tölt fel minket, esetleg már nem illeszkedik a változó igényeinkhez. Ilyen esetben maradjunk rugalmasak és kísérletezzünk valami újjal!
Mikor érdemes segítséget kérni?
Sokakkal megesik, hogy az életükben tapasztalt nehézségekkel, illetve stresszel nem tudnak egyedül, csupán a mentális öngondoskodásra odafigyelve megbirkózni. Ilyen helyzetben fontos, hogy minél hamarabb segítséget kérjünk! Néha nem könnyű megállapítani, hogy egy probléma mikor ért el olyan szintet, amely felett már biztosan érdemes felkeresünk egy pszichológust. Habár ez a határ egyénenként változhat, van néhány olyan jel, amire érdemes odafigyelni:
- az alvással kapcsolatos nehézségek
- étvágynövekedés vagy étvágycsökkenés, amelynek a következményeképpen a súly is megváltozik
- a nap indulásának nehézsége (például azt érezzük, hogy reggel nem tudunk kikelni az ágyból)
- koncentrálási problémák
- a korábban szeretett dolgok iránti érdeklődésvesztés
- vagy a mindennapi feladatok elvégzésének nehézsége.
Ha nem tudunk vagy nem akarunk szakemberhez fordulni, esetleg öngyilkossági gondolatok jelentkeznek, akkor tárcsázzuk az éjjel-nappal elérhető, ingyenes Lelki Elsősegély Szolgálat (LESZ) a 116-123-as számon.
