Kellemetlen puffadás? Megnövekedett étvágy? Fáradtság? Hangulatváltozások? Sok nőnek ismerősen hangzanak ezek a menstruációt megelőző tünetek. De vajon mikor jeleznek problémát a panaszok és mikor tekinthetők a normális ciklus részének?

Mi az a premenstruációs szindróma?

A menstruációt megelőző héten a nők körülbelül 80 százalékát érintik olyan tünetek, amelyek hatással vannak a mentális egészségükre, a közérzetükre és a viselkedésükre. Ezek a jelek akkor tekinthetők kórosnak, ha jelentős hatással vannak a hangulatra, a társas kapcsolatokra, valamint az életminőség romlását eredményezik.

A tünetek kezelése a nők 20 százalékánál válik szükségessé és 3-8 százalék esetében éri el a premenstruációs szindróma kritériumait.

De mit is értünk pontosan premenstruációs szindróma alatt? Egy 1998-as definíció alapján a premenstruációs szindróma alatt olyan zavaró viselkedésest, pszichológiai és testi tüneteket értünk, amelyek a menstruáció luterális fázisában jelentkeznek és hatással vannak a társas kapcsolatokra, valamint a mindennapi életvitelre.

A tünetek rendkívül sokfélék lehetnek, a szakirodalomban 200 eltérő jelről olvashatunk, amelyen belül megkülönböztetünk 20 magtünetet (amelyeket észlel a nők többsége).

Fontos, hogy csak akkor beszélhetünk premenstruációs szindrómáról, ha a tünetek megjelenése, enyhülése, illetve eltűnése összefüggésben áll a menstruációs ciklussal.

A premenstruációs szindróma okai egyelőre nem egyértelműek, a háttérben hormonális, genetikai, viselkedési és táplálkozási faktorok is meghúzódnak.

Milyen tünetei vannak?

A sokféle tünet és a menstruációhoz kötődő normál testi jelzések létezése nehézzé teszi a kóros állapotok felismerését. Fontos, hogy a tünetek intenzitása és gyakorisága változhat ciklusonként. Ez azt jelenti, hogy ha egy-egy menstruáció előtti időszak könnyebb, az nem jelenti feltétlenül azt, hogy nincs probléma.

A leggyakoribb pszichológiai tünetek közé tartozik az ingerlékenység, a düh, a hangulati ingadozás, a depresszív hangulat, a szorongás, a nyugtalanság, a bűntudat, az alacsony önértékelés, a visszahúzódás és a különböző kognitív tünetek (például a figyelmetlenség vagy a szétszórtság). A legjellemzőbb fizikai tünetekhez soroljuk a has- és fejfájást, a puffadást, a görcsöket és az érzékeny melleket. Ne felejtsük el, hogy ezen jelek közül néhány a normál menstruációs ciklus alatt is megjelenhet, inkább a magas intenzitás és az életvitelre tett hatás az, ami megkülönbözeti az egészséges és a kóros állapotot.

A DSM-5 (Diagnostic and Statistic Manual of Mental Disorders) nevű klasszifikációs rendszer premenstruációs diszfóriás zavarként jeleníti meg ezt a betegséget. Fő sajátosságként a depresszív hangulatot, a szorongást, az érzelmi labilitást és a korábban örömteli tevékenységek iránti érdeklődésvesztést emeli ki.

A premenstruációs szindróma mögött meghúzódó komplex biológiai és pszichológiai tényezők miatt kiemelten fontos, hogy a diagnózist teljes fizikai kivizsgálás előzze meg. Például ki kell zárni a depresszió, a pajzsmirigy, a havivérzés és a peteérési ciklus rendellenességeit. A tünetet és a ciklus összefüggéseit jellemzően naplózási módszerrel ellenőrzik a szakemberek.

Mit tehetek, ha tapasztalom a premenstruációs szindrómát?

A menstruációt megelőző kellemetlen tünetek csökkentéséhez néhány szokásunk megváltoztatásával is hozzájárulhatunk. Ez abban az esetben is jól jön, ha nincsenek olyan súlyos panaszaink, amik megnehezítik a mindennapjainkat, de tapasztalunk néhány bosszantó jelzést.

A rendszeres – vagyis legalább heti háromszori 20-45 perces – mozgás jótékonyan hat a menstruációs ciklusra és csökkenti a nemkívánatos testi jeleket. Válasszunk olyan mozgásformát, amit örömmel űzünk, kísérletezzünk bátran a különböző opciókkal. Ha a hagyományos mozgásformák nem illenek hozzánk, akkor akár a kertészkedést vagy a sétálást is kipróbálhatjuk alternatívaként. Fontos, hogy sport tekintetében ne essünk át a ló másik oldalára, mert a kimerültség következményeképpen fokozódhatnak a ciklushoz kötődő problémák.

A táplálkozásunk segítségével is hatással lehetünk a menstruációs ciklusunk egyensúlyára. Például a tea és a szénhidrátfogyasztás segít a depresszív tünetek csökkentésében, illetve a B6 vitamin pótlása, valamint az alkohol, a koffein, a kristálycukor, az állati eredetű zsír és a tejtermékek mérséklése is pozitív hatással van a menstruációs ciklusra. Jótékony eredménye lehet a rostbevitel fokozásának (több zöldség, gyümölcs, dióféle és teljes kiőrlésű gabona fogyasztásával), valamint az omega-3 bevitellel (amelynek forrása lehet a hering, a lazac, a szardínia és a diófélék). Érdemes lehet odafigyelnünk a rendszeres, kiegyensúlyozott étkezésre is, és a környezeti ösztrogén, valamint a feldolgozott élelmiszerek mellőzésére.

Fontos, hogy ezek a praktikák segíthetnek az enyhébb problémák megoldásban, de a súlyosabb nehézségek esetén mindenképpen forduljunk nőgyógyászhoz vagy keressük fel a háziorvosunkat, aki segít a szükséges vizsgálatok megszervezésében. A premenstruációs szindróma fennállása esetén a gyógyszeres kezelés, az életmódbeli változások és a pszichológiai támogatás együttesen képesek az állapot javítására.