Az internet világa napjainkra teljesen behálózza az életünket, így szinte elkerülhetetlen, hogy mindannyian használjuk az online felületeket. De vajon mikor válik az internethasználat problémássá és mit lehet ellene tenni?

Mikor beszélünk problémás internethasználatról?

A viselkedéses függőségek nagyon sok szempontból hasonlítanak a kémiai függőségekre. A fő különbség az, hogy viselkedési függőségek esetén pszichoaktív szerhasználat helyett pszichológiai, ismétlődő cselekvéssel kapcsolatos dependenciáról van szó.

Jelenleg is tudományos vita zajlik akörül, hogy a viselkedési függőségek vajon valóban hasonló problémának minősülnek-e, mint a kémiai függőségek. A diagnosztikai kézikönyvek jelen állása szerint internetfüggőség egyelőre nem diagnosztizálható. A DSM-V szerencsejáték zavart különít el, a videójáték használati zavarral kapcsolatban pedig további kutatások lefolytatását tartja szükségesnek. A BNO-11 már a szerencsejáték zavart és a videójáték-használati zavart is a viselkedési függőségek közé sorolja.

A diagnosztikai kézikönyvek azonban sokszor csak késve tudnak reagálni a gyakorlati szakemberek által már régebb óta észlelt problémákra, változásokra.

A viselkedési függőségekre jellemző, hogy a függőséget okozó cselekvés akadályozza a mindennapi tevékenységeket, rövid távon élvezettel, illetve megkönnyebbüléssel jár (viszont hosszabb távon sokszor kísérheti bűntudat) és a viselkedés elmaradása esetén elvonási tünetek jelentkeznek (legyen ez a viselkedésben beállt szünet az érintett személy saját akaratából vagy valamilyen külső körülmény miatt). Emellett jellemző, hogy a személy tolerancia szintje folyamatosan növekszik, tehát ugyanazon hatás eléréséhez gyakrabban/ intenzívebben/ hosszabban kell folytatnia a viselkedést. Sokszor előfordul az is, hogy sikertelen leszokási kísérlet történik, akár többször.

Viselkedési függőség alakulhat ki például az evéshez, a testedzéshez, a munkához, a vásárláshoz, a szerencsejátékhoz, a videójátékozáshoz, vagy az internet- és kütyühasználathoz kapcsolódóan.

A problémás internethasználat egyik első esetét K. Young írta le 1996-ban. A fiatal szakember páciense egy 43 éves háztartásbeli nő volt, akinek nem volt korábban semmilyen pszichiátriai problémája vagy függősége. Az esettanulmány kitér arra, hogy a nő 3 hónap alatt eljutott arra a szintre, hogy heti 60 órát töltött chatszobák látogatásával. Emiatt elhanyagolta a házimunkával kapcsolatos feladatait, a korábbi hobbijait és barátait, valamint a családját is. Young fejlesztette ki az első olyan kérdőívet, amely a problémás internethasználat mérésére alkalmas.

A digitális eszközöknek és az internethasználatnak rengeteg előnye van, ilyen például a kényelmes ügyintézés, a könnyen hozzáférhető tudás vagy az egyszerű kapcsolattartás, mégis számolnunk kell azzal a sokféle veszéllyel, amit az online tér tartogat. Ilyen rizikó például az adathalászat, a vírusok, az adat- és identitáslopás, az online zaklatás, a dezinformációk és a digitális függőség is.

De mikor is válik az internethasználat problémássá? Nem könnyű a különbségtétel, de ha a viselkedés már hatással van a napi feladataink elvégzésére, az emberi kapcsolataink minőségére és ha a használat hiánya feszültséget és ingerültséget okoz, akkor már beszélhetünk egy problémás szintről.

A problémás és nem problémás internethasználat elkülönítésekor nem egy idő limitet határozunk meg (persze ettől az idő még fontos tényező lehet), mert önmagában nem az interneten eltöltött idő van összefüggésben a káros következményekkel (például a rossz hangulattal vagy az alacsony önértékeléssel), hanem a használat jellege, vagyis amikor az internethasználat az érzelemszabályozás eszközévé válik. Természetesen az idővel is kapcsolatban áll a probléma, hiszen a telefon vagy a számítógép előtt eltöltött idő más tevékenységektől veszi el a lehetőséget. Viszont ez valakinél előbb, valakinél később éri el azt a szintet, amikor már nehézségeket okoz a mindennapokban.

Mi áll a problémás internethasználat hátterében?

Az internethasználat fő motivációja jellemzően

• a szórakozás
• vagy az információkeresés.

A problémás média használat hátterében sokszor húzódik meg a menekülés szándéka, amely lehet akár a való élet problémái elől való elrejtőzés, az azokról való megfeledkezés vagy a negatív érzések ellensúlyozása. Ilyen esetben beszélhetünk arról, hogy a személy az önmegnyugtatásra vagy a pozitív érzések kiváltására használja az internetet és ezáltal érzelemszabályozási módszerré válik nála az internetezés.

Az internetes felületek lehetőséget adhatnak az énmegjelenítésre, amelyen keresztül a felhasználók népszerűbbnek érezhetik magukat és lehetőségük van alternatív személyiségek kipróbálására vagy megmutatására. Fontos, hogy ez akár a serdülőkor normatív útkeresésének a kifejeződése is lehet. Viszont könnyen átcsaphat abba, hogy a problémás felhasználó folyamatosan összehasonlítja az életét az internetes felületeken látott tartalmakkal és ezáltal elégedetlenséget, depresszív hangulatot él meg és mindez az önértékelésére is hatással van.

A közösségi oldalak által a valahova tartozás érzése is kialakulhat, amely viszont sokszor csalóka és nem nyújt mély emberi közösséget. Azok a személyek, akik a valóságban nehezebben kapcsolódnak a többi emberhez, sokszor inkább a közösségi média oldalakat választják.

Fontos kiemelni, hogy a problémás internethasználat bármely korosztályba tartozó személy esetén kialakulhat, de a serdülő és a fiatal felnőtt korosztály között gyakoribb ez a probléma.

Ezt teheted, ha te is érintett vagy!

Ha mi magunk vagyunk értintettek a problémás internethasználatban, akkor fontos, hogy szakemberhez forduljunk, aki támogat a nehézség megoldásában. Ez különösen fontos akkor, ha már többször sikertelenül próbáltunk változtatni a szokásainkon.

Problémás internethasználat esetén jellemző megoldási mód a kognitív viselkedésterápia, amely kézzel fogható módszerekkel segíti a káros berögződések elhagyását és az új életvitel kialakítását. A szakemberrel közösen feltérképezhetjük az alternatív lehetőségeket, tervet alakíthatunk ki a változtatásra, módszereket tanulhatunk a sóvárgás leküzdéséhez, az érzelemszabályozáshoz vagy az impulzusaink kontrollálásához.

Különböző szűrőprogramokkal lehetséges az internetes tevékenység korlátozása, amely segítheti a változás folyamatát.

Ha a gyermekünk válik problémás internethasználóvá, akkor még inkább érdemes szakemberhez fordulnunk, mert ez egy olyan kihívásokkal teli helyzet lehet, aminek nem érdemes megvárni az elfajulását. Fontos lépés, hogy az internethasználattal kapcsolatban következetes időlimiteket állítsunk fel. A probléma megelőzésében kiemelt szerepe lehet, ha érdeklődünk gyermekünk online tevékenységével kapcsolatosan, természetesen úgy, hogy nyitottan és elfogadóan állunk a témához.