1895. november 8-án került felfedezésre a röntgen sugárzás, amely áttörést hozott az egészségügyi diagnosztikában. A radiológia szakterület nem csak röntgenfelvétel készítésével foglalkozik, ide sorolandó még az ultrahang, MR és CT vizsgálat is. A következőkben ezen vizsgálattípusokat ismertetjük.
Ultrahang vizsgálat
Az ultrahang vizsgálat az egyik legelterjedtebb diagnosztikai módszer. Nem jár sugárterheléssel, a készülék vizsgálófeje által kiváltott ultrahanghullámokat a szövetek visszaverik, ez alapján látja a radiológus szakorvos a vizsgált terület állapotát. Jól megállapítható vele a szív, has, kismedencei szervek állapota, a nyaki erek, illetve ízületek vizsgálatára is alkalmas. Azonnali diagnózist kap általa a szakorvos, így a páciens rögtön kézhez kaphatja a leletet.
MR vizsgálat
Az MR vizsgálat, más néven mágneses magrezonancián alapuló diagnosztikai eljárás, mely részletes képet ad az emberi szervezetről. A vizsgálat több irányból készít felvételeket az adott testrészről, az eljárás nem jár sugárterheléssel. Kontrasztanyaggal történő vizsgálat során a páciens intravénás úton kontrasztanyagot kap, mely segítségével pontosabb kép kapható a lágyrészekről. Amennyiben beültetett fémeszközzel rendelkezik a beteg, mint például pacemaker, csontba ültetett csavarok, stb.), úgy a vizsgálat nem minden esetben végezhető el. Az új gyártású orvosi fémeszközök már kompatibilisek az MR vizsgálat közben fellépő mágneses környezettel, azonban a régi szabványok a vizsgálatot akadályozhatják.
CT vizsgálat
A CT, más néven computertomográf, röntgensugarak kivetítésével alkot képet az adott szervről. Az eljárás során a testen áthaladó sugarak különböző mértékben nyelődnek el a szövetekben, így ad pontos képet. Kontrasztanyaggal történő vizsgálat esetén az érintett szervről pontosabb kép nyerhető. Terhesség esetén ellenjavallt, ugyanis a röntgensugár káros hatással van a magzatra. CT vizsgálatot alkalmaznak leggyakrabban a csontok vizsgálatára, valamint tumorok diagnosztizálására.
