A videójátékok hatalmas népszerűségre tettek szert az elmúlt évtizedekben és különösen a fiatal korosztályban váltak gyakori szabadidős tevékenységgé. De vajon mit érdemes tudni szülőként? Milyen veszélyei vannak a videójáték használatának? És mit tehetünk szülőként ezek ellen?
Milyen videójátékok léteznek?
A videójátékok meghódították a világ nagy részét, és hatalmas népszerűségnek örvendenek minden (de kiemelten a fiatal) korosztályban. Videójátéknak nevezzünk minden ilyen elektronikus játékot, ami…
- kölcsönhatást biztosít a felhasználói felületen keresztül
- valós idejű vizuális visszajelzést szolgáltat
- két- vagy három dimenziójú eszközön jelenik meg
- illetve hatással van az érzékszerveinkre.
Videójátékok számos különböző típusba sorolhatók, attól függően, hogy milyen játékmechanizmusokra, stílusokra és témákra építenek. Nézzünk meg néhány közismert formát:
- Akció: Ide soroljuk az intenzív, gyors tempójú játékokat, ahol a reflexek és ügyesség kulcsfontosságúak, például ilyenek a különböző lövöldözős vagy harci játékok. Ezeknek az egyik típusa az FPS (vagyis belső nézetű lövöldözős játék), amire az jellemző, hogy a játékos az általa irányított karakter szemszögéből látja az eseményeket.
- Kaland: Olyan játékok, amelyekben a történetmesélés és a felfedezés áll a középpontban, általában puzzle-okkal és kihívásokkal.
- Szerepjáték: Olyan játékok, amelyekben a játékosok karaktereket fejlesztenek, küldetéseket teljesítenek és történeteken keresztül haladnak előre. Ezen a típuson belül megkülönbözetjük a MMORPG-t, amelyre a nagy játékosszám és az online játszhatóság jellemző, valamint az RPG-t, ami offline módban és egyedül használható.
- Stratégia: Ezek olyan játékok, amelyekben a taktikai döntések és a tervezés dominál, ide tartoznak például a valós idejű vagy körökre osztott stratégiai játékok.
- Ügyességi: Általában különböző pályákat kell teljesíteniük a játékosoknak és az előrehaladás közben pénz, kincsek vagy egyéb értékek begyűjtésével növelhetik a pontjaikat.
- Sport: Játékok, amelyek különböző sportokat szimulálnak, mint például a futball, a kosárlabda vagy az autóversenyek.
- Szimuláció: Olyan játékok, amelyek valós élethelyzeteket vagy tevékenységeket szimulálnak, például repülési vagy autós szimulátorok.
- Horror: Játékok, amelyek célja a játékosok rémisztése és megdöbbentése, gyakran túlélőhorror játékok formájában.
Hogyan szippantanak be a videójátékok?
Sokan megtapasztalhattuk már, hogy a képernyő előtt töltött tevékenységek meglehetősen időrablóak, hiszen hajlamosak lehetünk annyira belemerülni a tevékenységekbe, hogy elfelejtkezünk egyéb teendőinkről. De vajon miért ilyen jó videójátékozni? Miért hallhatunk sokat mostanában a videójáték függőségről?
A videójáték használatnak 6 különböző motivációját különbözteti meg Yee játékmotivációs modellje:
- akció
- társas
- profizmus
- teljesítmény
- belemerülés
- kreativitás.
Akció alatt a játék izgalmasságát, a mozgalmas látványt és az események folyamatos sorozatát értjük. Társas motiváció lehet, ha a játék közben időt tölthetünk a barátainkkal vagy akár új kapcsolatokra is szert tehetünk az online térben. A profizmus motivációja a fejlődésre és a kihívások legyőzésére való törekvést takarja, míg a teljesítmény – ehhez erősen kapcsolódva – azt jelenti, hogy az adott játékos arra törekszik, hogy ő legyen a legjobb vagy a legerősebb az adott játékban. A kreatív motiváció azt jelenti, hogy a játékos elsősorban alkotni szeret játék közben, míg a belemerülés alatt azt értjük, hogy a játékos számára egy képzeletbeli világba való belefeledkezés, a valóság problémáinak elfelejtése fontos szempont.
Az elmélet szerint lehetséges, hogy valakinek minden motivációs faktor megjelenik a játéktevékenysége során, de mindenkinek van egy hajtóerő, ami erősebb, mint a többi.
Biztonságos játék
A játékok számos veszélyt tartogathatnak gyermekünk számára, hatással lehetnek a mentális és fizikai egészségre, a társas kapcsolatokra, valamint a tanulmányi eredményekre. Bizonyos esetekben függőség alakulhat ki, amely – bizonyos játékok esetén- gyermekünk élete mellett a családi pénzügyi helyzetre is rányomja a bélyegét. A videójátékok negatív oldalát úgy védhetjük ki a leghatékonyabban, ha megismerkedünk a lehetséges kockázatokkal és képbe kerülünk gyermekünk internetes tevékenységével. Nézzük meg, hogy mit tehetünk szülőként a biztonságosabb videójátékozás érdekében!
- Érdeklődjünk gyermekünk játéktevékenysége iránt!
Sokszor előfordul, hogy a szülők lemaradva érzik magukat gyermekeikhez képest, ha a technikai tudást vesszük górcső alá. Az a sajátos helyzet, hogy a gyerekek természetesen, a technológiai fejlettségbe belenőve kezelik a különböző internetes felületeket, sokszor azt eredményezheti, hogy a szülők inkább teljesen kivonódnak gyermekük online tevékenységéből, így a videójátékokból. Inkompetencia érzésünket enyhíthetjük azzal, ha kicsit utánajárunk a jelenleg használt játékoknak és különböző alkalmazásoknak. Kezdjünk el kérdezni a gyermekünktől ebben a témában is, de fontos, hogy maradjunk érdeklődőek és ne minősítsük egyből vagy általánosítva a különböző játékokat.
Ha elérjük, hogy a játékok témája a mindennapi beszélgetések tárgyává válik és gyermekünk tudja, hogy bizalommal fordulhat hozzánk, akkor azzal arra is megtanítjuk, hogy nekünk szóljon először, ha bajba kerül az interneten.
2. Szabjunk meg határokat!
Fontos, hogy az elfogadás mellett betöltsük szülői szerepünket is, és a veszélyes vagy káros dolgokban szabjunk határt. Tartsuk be például az adott korosztály számára javasolt képernyőidőt (ami 6 és 17 éves kor között legfeljebb 2 óra naponta), illetve figyeljünk arra, hogy a gyermek csak az életkorának megfelelő játékokkal játsszon.
3. Mutassunk példát!
Hiába igyekszünk egészséges korlátok közé szorítani gyermekünk internetes tevékenységét, ha szülőként ezzel ellentétes példát mutatunk. Ha a gyermekünk folyamatosan a kezünkben látja a telefonunkat, akkor biztosan nem tudja komolyan venni, ha mérsékelt videójátékozásra kérjük.
4. Bővítsük a gyermek viselkedésrepertoárját!
A videójátékok leginkább azért hatnak károsan, mert más, fontos tevékenységektől veszik el az időt. Ha egy gyermek folyton a számítógépe előtt ül, akkor nem marad szabad kapacitása a különböző, kamaszkorban különösen nagy jelentőségű társas tevékenységekre, a sportolásra vagy a tanulásra. Ha hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyermek szabadidős időtöltése változatos és élvezetet nyújtó legyen, akkor azzal csökkenteni tudjuk a problémás videójáték- és internethasználat kialakulásának valószínűségét.
Írta: Bodor Anna
