Az endokrinológia a hormonrendszerrel foglalkozó szakterület. A belső elválasztású mirigyek termelik a hormonokat, melyek a vér útján fejtik ki hatásukat a célszerven. Ide tartozik a pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, petefészkek, agyalapi mirigy, mellékvese és a hasnyálmirigy. Ezen szervek az életfolyamatokat szabályozó szervek, az általuk termelt hormonok a szervezet irányításában kiemelt szerepet játszanak. A következőkben összefoglaljuk a leggyakoribb endokrinológiai megbetegedéseket, azok diagnosztikai módszereit és kezelési lehetőségüket.
Pajzsmirigy betegségei
Leggyakoribb endokrin eredetű megbetegedés a pajzsmirigy alul- illetve túlműködése, mely lehet autoimmun eredetű. A pajzsmirigy alulműködés fő tünetei a székrekedés, hízás, alacsony pulzus, száraz bőr, hajhullás és fázékonyság. Túlműködés esetén a szervezet felfokozott állapotban van, verejtékezés, szapora szívverés, hasmenés és fogyás jellemző. Autoimmun eredet esetén az immunrendszer idegenként érzékeli a szervet, így ellenanyagot termel ellene. Laborvizsgálat, pajzsmirigy ultrahang, MR, és szcintigráfia vizsgálatokkal diagnosztizálható a betegség megléte, kezelése gyógyszeres úton történik, egyes esetekben szükség lehet a pajzsmirigy eltávolítására is.
Mellékpajzsmirigy betegségei
A mellékpajzsmirigy által termelt parathormon a szervezet kalcium szintjét szabályozza, így annak alul-, és túlműködése a vér kalcium szintjét befolyásolja. Gyakrabban fordul elő a szerv túlműködése, amelynek során a parathormon szintje magas a vérben, tünetei között csontfájdalom, csontdeformitás, fekély szerepel.
Petefészek betegségei
A petefészek leggyakoribb elváltozása a PCO, más néven policisztás ovárium. A petefészek falában több apró, folyadékkal telt ciszta alakul ki, melyek fokozzák a teherbe esési nehézséget, menstruációs zavarokhoz vezetnek. Hüvelyi ultrahang során könnyen diagnosztizálható, továbbá szükség lehet laborvizsgálat útján a női nemi hormonokat és a pajzsmirigy hormonokat felmérni.
Hasnyálmirigy betegségei
A hasnyálmirigy felel az inzulintermelésért, mely a vércukorszint szabályozásában játszik szerepet. Az inzulintermelés hiányában a vércukorszint magas, mely számos panaszt idéz elő. A cukorbetegség napjainkban népbetegséggé vált, megkülönböztetünk I. és II. típusú diabéteszt. Az I. típusú diabétesz autoimmun eredetű betegség, abszolút inzulinhiányt jelent, így a betegek életük végéig inzulinkezelésre szorulnak. A II. típusú cukorbetegséget elsődlegesen gyógyszeres úton kezelik, a későbbiekben válhat szükségessé az inzulin pótlása. Cukorterheléses vizsgálattal, továbbá az inzulin szint mérésével diagnosztizálható a betegség megléte. Az autoimmun eredet kivizsgálása vérvétel útján történik, a vérben lévő ellenanyag kimutatásával.
