Dr. Pataki Zsolt az Oktogon Medical Center magánklinika fül-orr-gégész szakorvosa, aki egészen gyerekkora óta elkötelezett híve a szakágnak, mondhatni erre a pályára született, de mesélje el inkább ő maga a saját történetét.
Dr. Pataki Zsolt fül-orr-gégész szakorvos
Hogy került orvosi pályára és miért pont a fül-orr-gégészet lett a szakiránya?
Nagyon beteges kisgyermek voltam. Szüleimtől tudom, hogy már csecsemő koromtól szinte folyamatosan heveny gennyes középfülgyulladásom volt, így rengeteg időt töltöttem a helyi fül-orr-gégészeti rendelő váróiban.
Az 1970-es években még nem volt orrszívó-porszívó, a manapság népszerű antibiotikumok, szteroidos orrsprayk sem léteztek és a műtéti eljárások is mások voltak, mint most. Így aztán én minden szörnyűséget átéltem kisgyermekként amit át lehet élni ebben az életkorban a fül-orr-gégészetben: számtalanszor felszúrták a füleimet és az arcüregemet.
Ez utóbbi gyermekként talán a legfélelmetesebb beavatkozás volt számomra: felületi érzéstelenítés után az alsó kagyló alatt az arcüreg falát egy 10-15 centiméter hosszú gerinccsapoló punkciós tűvel átszúrták, majd az arcüreget steril infúziós oldattal átöblítették. Ma már ezek a beavatkozások ritkán kerülnek bevetésre.
Noha a gyermekek félnek az orvosoktól és úgy általában az orvosi rendelőtől, Önt mégis már óvodáskortól az orvosi pálya vonzotta. Miért?
Egy végtelenül hangulatos kisvárosban, Gyulán születtem és töltöttem boldog gyermekkoromat. Pályaválasztásom szempontjából itt két ember volt meghatározó, noha sajnos már egyikőjük sem él.
Háromhónapos koromtól dr. Bánhegyiné dr. Nagy Magda kezelt. Fül-orr-gégész és sebész szakfőorvos volt, igazi klasszikus orvosként gyógyította pácienseit. Ha nem volt feltétlenül szükséges, nem küldött senkit sem egyik kollégájától a másikig, hanem alaposan megvizsgált, lényegesen alaposabban, mint amit ma egy fül-orr-gégész megnéz. Ha fájt és folyt a fülem, köhögtem és a hasamra is panaszkodtam, akkor nemcsak a szűken vett fül-orr-gégészet határáig vizsgált meg, hanem megkopogtatta a hátamat, fonendoszkóppal alaposan meghallgatta a tüdőmet, szívemet és a hasamat is áttapintotta. Kitűnően képzett és mindig naprakész, amolyan igazi orvos volt.
A szakmánk annyira specializálódott és ezáltal szétforgácsolódott, hogy mára nagyon kevés ilyen polihisztor orvos marad, mint amilyen Magda néni volt. Ráadásul azon kevesek közé tartozott, akik valóban az életüket szentelték a gyógyításnak. A rendelőjének várója mindig zsúfolásig tele volt betegekkel. A falra kifüggesztett rendelési idő előtt legalább már egy órával elkezdte a munkát és addig dolgozott amig ki nem ürült a váró, előfordult, hogy este 9 óra volt, hogy bejutottunk hozzá. Ha kisgyermekként éjszaka felébredtem, mert belázasodtam, nagyon fájt a fülem, akár éjfélkor is be lehetett csengetni hozzá, mindig kedvesen fogadta minden betegét.
Szüleim kísérleteztek, egyszer-egyszer elvittek más orvoshoz, ha lebetegedtem. Végül mindig Magda néninél kötöttünk ki, az általa elrendelt kezelés mindig meggyógyított.
Ki volt a másik meghatározó személy az életében?
Sajnos az egymást érő középfülgyulladások végül odavezettek, hogy a heveny gennyes középfülgyulladások gyakori ismétlődése miatt kétoldali maradandó lyuk alakult ki a dobhártyámon, ami jelezte, hogy a betegség krónikus gyulladásba fordult. Ezt csak egy módon lehetett már gyógyítani, meg kellett operálni a füleimet. Gyulán a megyei kórház akkori osztályvezető főorvosa dr. Borbényi Olivér rendkívül ügyes kezű fülsebészként, ugyanakkor a betegekkel határtalanul kedves-közvetlen orvosként szintén meghatározó volt a pályaválasztásomnál.
Orrmandula, szájpadmandula és a fülműtétek kapcsán többször voltam a kórházban. A végtelenül jól szervezett osztályon mindig katonás rend uralkodott és az ott dolgozó orvosok, illetve nővérek mindig kellemes, jó hangulat mellett végezték a munkájukat, minden beteghez volt egy-két kedves szavuk.
Hetedikes voltam az általános iskolában, amikor már biztos voltam abban, amit óvodás koromban megfogalmaztam: orvos szeretnék lenni. Ezzel a két orvossal kapcsolatos sorsdöntő gyermekkori élményeim alapvetők voltak a pályaválasztásomban.
Mindemellett nagyon érdekelt a biológia, a különböző élőlények felépítése. Kisiskolásként órákig képes voltam csodálni az állatokat. Nagymamám Abonyban élt, a kertje végén pedig egy nagy nádas volt megannyi kecskebékával. Amint lehetett, felhúztam a gumicsizmát és a nádas felé vettem az irányt. Órákig figyeltem a békák viselkedését. Később hozzájutottam egy állatanatómiai tankönyvhöz, majd annak alapján vizsgáltam az általam összegyűjtött békák szerveit.
Mikor kezdett el tudatosan készülni az orvosi pályára?
Amikor jöttek a gimnáziumi évek, ahol már céltudatosan készültem az orvosi egyetemre. Olyan szerencsém volt, hogy Békéscsabán a Rózsa Ferenc Gimnáziumba járhattam. Békés megyében a legtekintélyesebb gimnáziumnak számított. Itt már az első nap közölték velünk, ide nem kötelező járni, ha valaki nem üti meg a mércét, elküldik. Az első két évben páran lemorzsolódtunk, igaz keményen kellett tanulni, de megérte.
Szerencsémre kitűnő tanáraim voltak. A biológia-, a fizika- és a kémiaoktatás egyetemi szinten zajlott azok számára, akik ezekből a tárgyakból készültek felvételizni. Ezzel olyan szilárdan megalapozták a tudásomat, hogy például orvosi biológia tantárgyból az egyetem első két szemeszterében a gimnáziumi tanulmányaimból szinte minden ismerős volt.
Hova került orvosi egyetemre?
A Debreceni Orvostudományi Egyetemen tanultam. Az intézmény a rendkívül magas színvonalú elméleti képzés megkövetelte, hogy az ember szorgalmi időszakban is napi rendszerességgel készüljön, de emellett jelentős hangsúlyt fektetett a gyakorlati oktatásra. Mindig irigyeltem a gimnáziumi évfolyamomból Szegeden tovább tanuló orvostanhallgató barátaimat, hogy amig nekik őszi és tavaszi szünetük van, addig én ezt valamelyik klinikán vagy kórházi osztályon töltöttem gyakorlaton. Akkor persze jobban esett volna a pihenés, de most már belátom: számos olyan gyakorlati készséget, hasznos tudást és élményt szereztem, ami pótolhatatlan.
Melyek voltak a kedvenc tantárgyai az egyetemen?
Imádtam az anatómiát! Rettenetesen nehéz tárgy, ahol nincs helye a mellébeszélésnek. Pontosan tudni kell például, hogy egy adott ideg hol ered, lefutása során milyen szervekbe és konkrétan hol lép be, közben milyen képletek mentén halad végig, mi a működése és a sérülése milyen funkciók kiesését vonja maga után. Csodás dolog amikor feltárul a nagy titok: hogyan épül fel és hogy működik a testünk!
Az anatómia mellett voltak más kedvenc tantárgyai?
Több is. Vannak alaptantárgyak, melyeket elengedhetetlen tudni ahhoz, hogy valaki jó orvos lehessen. Az első és legfontosabb az anatómia, hogy ismerjük az emberi test pontos felépítését. A kórbonctanból megtanulhatjuk az összes ismert szervi megbetegedés okát, kialakulását, lefolyását és mikroszkópos képét. Szerintem ez a tantárgy nehezebb, mint az anatómia. A belgyógyászat ismerete elengedhetetlen a diagnosztika és a terápia szempontjából. A gyógyszertanból megismerhetjük azt a fegyvertárat, amit bevethetünk a betegségekkel szemben. A sebészet ismerete pedig alap minden manuális szakmához. Ha ezeket a tantárgyakat jól megtanultuk, akkor a többi klinikai tárgy erre az alapra biztonsággal felépíthető.
Mikor kerülte közelebb a fül-orr-gégészethez?
Amikor elkezdődött a fül-orr-gégészeti kis klinikum oktatása, úgy éreztem, hogy eljött az én időm. Végre mélyebben beleáshattam magam abba, ami a legjobban érdekelt. Meglepetés is érte az embert. Az első fül-orr-gégészeti gyakorlaton például az orvostanhallgatók egymáson gyakoroltuk a fizikális vizsgálatot, a műszerek használatát. Akkor döbbentem rá: nem is olyan egyszerű a homloktükörrel úgy vizsgálni, hogy a hallójárat mélyén meglássuk a dobhártyát.
A diplomamunkám kapcsán ötödéves egyetemista koromban heteken át sokszor estébe nyúlóan is sok időt töltöttem el a Debreceni Orvostudományi Egyetem Fül-Orr-Gége Klinikáján. A gócbetegségekkel kapcsolatban néztem át 5 évre visszanyúlóan a betegek kóranyagát, leleteit. Elsősorban az idült mandulagyulladás gócszerepét tanulmányoztam. Élveztem a munkát, ahogy a korábban megszerzett tudást e kisebb kutató munkában kamatoztathattam.
Miután végeztem, hazakerültem Békéscsabára és a Réthy Pál Kórház Fül-Orr-Gégészeti Osztályán kezdtem dolgozni. Izgalmas volt, amikor ügyeletben olyan betegségeket illetően is gyors, határozott döntést kellett hozni, amivel addig csak legfeljebb tankönyvben találkoztam. Komoly tapasztalatszerzés volt egyből fejest ugrani a mélyvízbe.
Később Budapestre költöztem és a Szent László Kórház Fül-Orr-Gégészeti Osztályán folytattam a munkát. Itt a legkülönfélébb fertőző betegségek fül-orr-gégészeti vonatkozásaiba kaptam betekintést. Mindemellett a Szent László Kórház Fül-Orr-Gégészete az országban elsők között vezette be a különböző orrmelléküreg betegségek endoszkópos sebészetét. Kellemes, segítőkész közösségben rengeteg tanultam dr. Rásonyi-Kovács Péter főorvos úrtól és dr. Szűcs Enikő főorvos nőtől.
Ezt követően a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház Fül-Orr-Gégészeti és Fej-, Nyaksebészeti Osztályán Prof. dr. Tamás László mellett tanultam a fül-orr-gégészetet. Az osztályon progresszív betegellátás részeként a fej-, nyaki tumoros betegségek korszerű diagnosztikáját és kezelését ismertem meg. Az osztály a fül-orr-gégészet csaknem minden ágát lefedte, de a betegellátás elsősorban a nagy fej-, nyaki tumorműtétekre koncentrált. A professzor úr vezette be a Dél-pesti Kórházban nemcsak a nagy fej-, nyaki tumor műtéteket, hanem a nagy izomlebenyek, az úgynevezett myocutan lebenyek műtéti alkalmazását is. Ezt a technikát akkor alkalmazzák, ha kiterjedt a daganat, és a tumoros szervrész eltávolításával akkora szövethiány marad, amit hagyományos technikával lehetetlen bezárni.
Tamás László professzornak az volt a szemlélete, hogy minél több helyre menjünk el szakorvos jelöltként, tanuljunk annyit, amennyit lehet. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy olyan nevek mellett tanulhattam heteken át, mint Pécsett Bauer Miklós és Pytel József professzorok, de több hónapot tanultam a Semmelweis Egyetemen Ribári Ottó és Répássy Gábor professzorok mellett, az Orvostovábbképző Egyetemen Prof. Z. Szabó László és Csokonai Vitéz Lajos tanár úrnál, valamint Becske Miklós tanár úrtól, a fültőmirigy és arcideg sebészet kitűnő specialistájától Kerepestarcsán.
Mi történt ezután?
Évekkel később a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház Fül- Orr- Gégészeti Szakrendelésének vezető főorvosaként Budapest XX., XXIII. kerületének járóbeteg ellátását végeztem, majd 2014-ben elkezdtem dolgozni a magánszektorban. Ez annyira megtetszett, hogy 2016-ban teljesen kiléptem az állami ellátásból, és megalakulása óta az Oktogon Medical Center munkatársa vagyok.
Mit kell tudni az Oktogon Medical Centerről?
Ez a magánklinika a főváros szívében, egyik közlekedési csomópontjában található, így a betegek számára Budapest minden részéről könnyen megközelíthető. A korszerű műszerpark lehetőséget teremt járóbeteg ellátásban a teljes körű ambuláns fül-orr-gégészeti vizsgálatra. A klinika kulturált, igényes megjelenése feledteti a páciensekkel, hogy valójában egy egészségügyi intézménybe léptek be.
Az intézetben számos társszakma elérhető, ha tehát a kórkép úgy kívánja egyéb vizsgálatok is helyben elvégezhetők. A fül-orr-gégészet ugyan látszólag az orvostudomány szűk területe, valójában azonban számos olyan betegséggel találkozunk a mindennapi gyakorlatban, ahol egy fülészeti tünet hátterében több szervet érintő probléma húzódik meg.
Mi az ön hitvallása orvosként?
A betegek kivizsgálásában és kezelésében orvosként ezt tartom a legfontosabbnak: magát a betegséget és a beteget gyógyítani, nem csupán a tüneteket kezelni! Betegeimben nemcsak a kezelendő kórképet, hanem a kiszolgáltatott embert is látom, így az empatikus, közvetlen stílusú betegvezetés munkám egyik alapja. Számomra a betegség nem korlátozódik kizárólag a fej-nyak régióra, ezért a diagnosztika és a terápia tekintetében a komplex szemlélet jellemez, ahol és amennyiben szükséges, a határterületi társszakmákat is bevonom a gyógyításba.
