A túlzásba vitt munkavégzés ugyan dicsőített problémaként van jelen a köztudatban, de rengeteg egészségügyi, pszichológiai és társas probléma gyökere lehet. Mind a munkavállalók, mind a munkaadók számára hátrányos viselkedésről van szó, így mindenkinek érdemes tájékozódni a témában.

Mikor beszélhetünk munkafüggőségről?

A munkafüggőség a viselkedési függőségek egyik formája. Viselkedési függőség sokféle cselekvéshez kapcsolódóan kialakulhat, ilyen például az evés, a szex, az internethasználat, a videójátékozás, a vásárlás, a szerencsejáték vagy a testedzés.

A viselkedési függőségekre jellemző, hogy az adott cselekvés kiugróvá válik, a legfontosabb dolog lesz a személy életében. Jellegzetessége a tolerancia (a munkafüggőség esetében az a kényszer, hogy egyre több és több munka legyen elvégezve) és az elvonási tünetek (például a munka akadályozása esetén az ingerültség, feszültség). Az adott viselkedés hangulatmódosító hatással bír, például a túlzásba vitt munkavégzést az motiválja, hogy az érintett jobban érezze magát, vagy elmeneküljön az élet más területein jelentkező problémák elől. A következmények között meghatározóak a kapcsolati konfliktusok és az élet különböző területein megjelenő problémák.

Ha a viselkedési függőség jelei jellemzővé válnak a munkavégzésben, ha az olyan mindennapi tevékenységek is érintettek, mint a házimunka, a hobbik, a feltöltődést vagy az egészségmegőrzést szolgáló elfoglaltságok, ha a kapcsolatok sérülnek, illetve, ha a személy dühöt és frusztrációt él át, amikor nem tud dolgozni, akkor joggal merülhet fel a munkafüggőség lehetősége.

Néha nehéz megkülönböztetni a munka iránti lelkesedést a függőségtől. A fő különbség abban fogható meg, hogy egy munkafüggő személy kényszeres belső hajtóerőtől vezérelve végzi a feladatait, amiknek nem tud határt szabni. Egy, a munkája iránt lelkesedő személy belső motivációtól vezérelve dolgozik és energikusnak, illetve hatékonynak érzi magát a teendői végzése közben.

A munkafüggőség több szempontból is különlegesnek számít a viselkedési függőségek sorában:

1. Egyrészt, ha a külső jutalmakra gondolunk, akkor nem jár azonnali megerősítéssel, hiszen egy bónuszra, dicséretre vagy az előléptetésre heteket, hónapokat vagy akár éveket kell várni. Emiatt a munkafüggőségben nagy szerepe lehet a belső motivációnak. A munkafüggő személyeket sok esetben jellemzi a kitartás, az önfegyelem, a lelkiismeretesség és a testi szükségletek háttérbe szorítása. Ez elég éles ellentétben áll a többi viselkedési függőséggel, amely a vágyak azonnali kielégítését szolgáló cselekvéseken alapul. A munkafüggőség esetében a hajtóerő inkább a szorongás elkerülése, nem az azonnali jutalmak. Fontos, hogy a munkafüggőkre jellemző egyfajta sürgetettség és türelmetlenség, amelyben megmutatkozik, hogy ez a pszichés probléma (a többi viselkedési függőséghez hasonlóan) érinti az impulzuskontrollt.
2. Másrészt a közgondolkodásban a túlzásba vitt munkavégzés dicsőített addikcióként jelenik meg, amelyhez olyan értékek társulnak, mint a gazdaság, a hasznosság, a kitartás vagy az önfeláldozás. Sajnos ezek mellett nem jelennek meg azok a sokrétű káros következmények, amikkel a munkafüggőség járhat.

A munkafüggőség ára

A munkafüggőség következményei rendkívül széleskörűek, mind a testi, mind a lelki egészségre hatással vannak.

A munkafüggők jellemzően érintettek valamilyen alvászavarban, sokszor kimerültség és krónikus fáradtság jellemzi őket. Gyakori, hogy elhanyagolják a testi egészségüket, például preferálják a gyorséttermi étkezést, rendszertelenül táplálkoznak és mozgásszegény életmódot folytatnak. Az ülő életmód következtében kialakulhatnak hát- és gerincproblémák, túlsúly, illetve a látás különböző rendellenességei. A munkafüggők körében elterjedtek a stresszel összefüggő betegségek, például a szív- és érrendszeri problémák vagy az emésztési rendellenességek.

Fontos következmény a kapcsolatok minőségének romlása, rendszeressé válhatnak a családi- és párkapcsolati konfliktusok. A kiégés, a szerhasználat, a rágódás és a teljesítményromlás szintén megfigyelhetők. A munkafüggő személyt összeségében kevesebb pozitív élmény éri, ami kihat a pszichológiai jóllétére.

Mire érdemes figyelni, hogy a munka és a magánélet egyensúlyban maradjon?

A túlzásba vitt munkavégzés esetén természetesen van az a pont, amikor érdemes szakemberhez fordulni, különösen abban az esetben, amikor már sikertelen változtatási kísérletek vannak a hátunk mögött.

Munkafüggőség leginkább olyan munkakörökben fordul elő, ahol van lehetőség a távoli/ otthoni munkavégzésre. A laptopok és telefonok által bárhonnan és bármikor elérhetővé válnak a feladatok, így könnyebb belecsúszni az ördögi körbe. Ennek kivédésére érdemes hangsúlyt fektetni a tudatos képernyő használatra. Jó, ha van munkahelyi telefonunk és e-mail címünk, így könnyebb elszeparálni a magánéletet és a hivatást.

A tudatos médiahasználathoz kapcsolódik a nemet mondás gyakorlása. A feladatok visszautasítását érdemes a kollégáknál kezdeni, hiszen az egyenrangú felállásban könnyebb kiállni magunkért. Később ezt kiterjeszthetjük a felettesekre is.

Sokat segíthet az is, ha ki vannak jelölve olyan időzónák, amikor biztosan nem dolgozunk. Lehet ez például este 6 után vagy hétvégén.

Gondoljuk végig a céljainkat és azok kitűzésekor igyekezzünk a realitás talaján maradni. A többféle feladat párhuzamos végzését próbáljuk mellőzni, mert ezzel nagyban rontjuk a hatékonyságunkat, haladjunk inkább fókuszáltan és sorjában. Azt is érdemes megvizsgálnunk, hogy mik az elvárások felénk, ezek kitől érkeznek és a terheinken hogyan lehetne csökkenteni.

Fontos, hogy a munkahely is jelentősen hozzájárulhat a munkafüggőség kialakulásához, illetve védőfaktorként szolgálhat az addikció kialakulása ellen. Gondoljuk végig, hogy a munkahelyünkön mennyire jutalmazzák a túlzásba vitt munkát, támogatják-e, hogy megosszuk a feladatokat vagy elhagyjuk a másodlagos teendőket és számíthatunk-e a feletteseink, kollégáink támogatására.

A munkahely felelőssége

Elengedhetetlen, hogy a munkavállalók felelőssége mellett arról is beszéljünk, hogy a munkahelyeknek milyen szerepe van a munkafüggőség kialakulásában. A munkahelynek érdekei is fűződnek ahhoz, hogy a munkavállalók képesek legyenek megtartani a munka és a magánélet egyensúlyát. A munkafüggő dolgozók alacsonyabb hatékonysággal dolgoznak, jobban fenyegeti őket a kiégés veszélye és több időt töltenek betegszabadságon– illetve táppénzen.

Amennyiben a munkahely ösztönzi és jutalmazza a túlzott munkavégzést, azzal növeli a munkafüggőség kialakulásának esélyét. Ilyen például, ha honorálja (esetleg el is várja) a túlórát, a dolgozóknak munkaidőn kívül is elérhetőnek kell lenniük vagy nem egy limitált munkaidő, hanem a kitűzött cél elérése szabályozza a munkaidőt. Kockázati tényezőt jelenthetnek a túlságosan magas elvárások, a munkahelyi szerepkonfliktusok, a túlzottan versengő munkahelyi kultúra, a kudarckerülés, a hatalomvágy és a nagyon erős szervezeti identitás.

Ha egy felettes vagy egy munkavállaló érintett a munkafüggőségben, akkor nagyobb az esélye annak, hogy a beosztottjai/ kollégái is bevonódnak.