Írta: Bodor Anna

Mit érdemes tudni a serdülőkorról? Mi számít normálisnak és mikor fontos, hogy felkeressünk egy szakembert? Hogyan segíthetjük gyermekünket a felnövés feladatában? Cikkünkben megmutatjuk a választ!

Mi a serdülőkor feladata?

A serdülőkor nehézségeitől rengeteg szülő tart és sokszor okoz fejtörést, hogy hogyan érdemes jól kezelni egy-egy helyzetet. Erik Erikson nevéhez köthető a legszéleskörűbb elmélet a serdülőkori jellegzetességekell és a fejlődéssel kapcsolatban.

Erikson szerint a fejlődés egész életen át tartó folyamat és normatív krízisek szabdalják. Az ilyen típusú kihívásokkal mindenki találkozik és a nehézségek megoldásától függ, hogy tovább tudunk-e lépni a következő szakaszba. Elmélete szerint a serdülőkor feladata az identitás kialakítása. Ebben az életszakaszban fontos, hogy a fiatal kipróbálja és mérlegelje a rendelkezésre álló szerepeket, életút lehetőségeket, és a folyamat végére egy saját identitást alakítson ki, amely a meghozott döntések mentén jött létre. Ehhez a pályaválasztás feladata is szorosan kapcsolódik.

Az identitásképzés velejárója, hogy a kortárs kapcsolatok szerepe felértékelődik, hiszen a baráti beszélgetések fontos szerepet játszanak abban, hogy a serdülő feltérképezze saját magát. Emellett a serdülő eltávolodik, érzelmileg függetlenedik a családjától, hiszen a korábban – a családi értékek mentén – kialakult normarendszerét át kell formálnia, úgy, hogy az a sajátja legyen.

Összességében a fő feladat, hogy a serdülőkor végére a fiatal, úgy tudja betölteni a felnőttkor szerepeit és felelősségeit, hogy közben önazonos marad. Az identitásalakítás során a gyermekkori vágyakat, elképzeléseket és tapasztalatokat egységbe kell hozni a felnőttkori normákkal és feladatokkal. Ez nem kis munka, így nem csoda, ha a serdülők gyakran fáradtak vagy motiválatlanok. Amikor látszólag csak fekszenek és „lustálkodnak”, valójában fontos belső folyamatok zajlanak, amelyek rengeteg energiát követelnek meg.

Fontos azt is kiemelni, hogy a serdülőkor nem minden kultúrában jelenik meg ilyen jellegű krízisként. Az egyszerűbb, folytonosságot biztosító kultúrákban nem bukkannak fel a serdülőkor általunk jól ismert jellegzetességei, hiszen a fiatalok már gyermekkoruktól kezdve fokozatos készülnek a felnőtt szerepeikre és jóval több felelősséget vállalnak és kevesebb opció áll a rendelkezésükre, mint ami a modern kultúrákban megszokott.

Hogyan segíthetjük a jó szülő-gyermek kapcsolatot?

Serdülőkorban jellemzően megszaporodnak a szülő-gyermek konfliktusok, főként a függetlenség és felelősségvállalás témájának mentén (vagy legalábbis ez az ellentét gyakran meghúzódik az összetűzések mélyén, még ha konkrétan nem is ez a veszekedés tárgya).

A zökkenőmentesebb mindennapokat segítheti, ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyen jellemzői vannak a serdülőkornak és min megy keresztül gyermekünk. Ezáltal érthetőbbé válik, hogy mi húzódik meg egy-egy viselkedés mögött és könnyebb türelmesnek maradni.

Érdemes figyelembe venni, hogy a modern társadalmakban a biológiai érés nagyon korán elindul, viszont a társadalmi felnőttlét elérése elhúzódik a hosszú tanulmányi évek miatt. Ezt a kettőséget nem könnyű kezelni és fontos, hogy segítsük a serdülőt abban, hogy a rengeteg, újonnan felfedezett energiáját valamilyen számára érdekes és hasznos tevékenységbe tudja csatornázni.

A szabályok ebben az életkorban is nagyon fontosak, viszont érdemes azokat a serdülővel együtt végiggondolni és meghozni. Ezek keretet és biztonságot adnak a felnövés rögös útján, ezért, ha valamiben megállapodtunk, akkor maradjunk következetesek.

Jelentős változás, hogy a kortárs kapcsolatok felértékelődnek és a serdülő egyre több időt tölt a családi életen kívül. Hogy ez a változás biztonsággal és építő módon történhessen meg fontos egy támogató, de monitorozó attitűd.

Összeségében egy védőhálóként érdemes gondolni a szülői feladatokra, amelyek a háttérben mozognak ugyan, de szilárdan és következetesen megtartják a serdülőt, amikor erre szüksége van.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

A serdülőkor alatt nagyon széles skálán mozoghatnak azok a viselkedések, amelyek idővel maguktól rendeződnek és esetleg más életkorban inkább lennének figyelemfelhívó jellegűek. Ökölszabályként talán megfogalmazható, hogy a serdülőkor alatt szinte minden extrémitás normálisnak mondható, amíg a serdülő változik. Ha azonban hosszan megreked egy szerepben, merev viselkedést mutat, akkor érdemes segítséget keresni.

Az is problémára hívja fel a figyelmet, ha a serdülő nem tud kapcsolódni a kortársaihoz. A kortárs csoporton és kapcsolatokon keresztül tapasztalja meg önmagát, válik önállóvá és kísérletezik új helyzetekkel és szerepekkel. Ha a kapcsolódása valami miatt nehezített, akkor a serdülőkor többi fontos kihívásában is előfordulhatnak elakadások.

Ha gyermekünk viselkedése hirtelen megváltozik, érintettek a tanulmányi eredmények, az étkezés, az alvás és összeségében a problémák akadályozzák a mindennapokat, akkor szintén fontos, hogy segítséget kérjünk.