Mit jelent pontosan a depresszió és milyen típusai vannak ennek a zavarnak? Nézzük meg, hogy miben különbözik a szomorúság a depressziótól és mikor érdemes segítséget kérnünk!

Mi az a depresszió és milyen típusai vannak?

A köznyelv sokszor a rosszkedv szinonimájaként használja a depressziót, amely több szempontból is károsan hat ennek a mentális zavarnak a megítélésére. Egyrészt ezáltal könnyebben elbagatellizáljuk, ha valaki diagnosztizált depresszióval él együtt vagy segítségre szorulna, másrészt mi magunk is nehezebben fordulunk szakemberhez, amikor szükségünk lenne rá.

Nézzük meg mit jelent pontosan a depresszió és miben különbözik a szomorúságtól.

Szomorúak néhány napig, legfeljebb 1-2 hétig vagyunk, de a depresszió több, mint két hétig, de sokszor hónapokig vagy évekig áll fenn. A szomorúság egy múlékony állapot, míg a depresszió tartósan fennálló hangulatzavar, amelynek csak az egyik tünete a lehangoltság.

A depresszió tünetei közé tartozik a:

• depresszív hangulat: ebbe a kategóriába tartozik például a szeretetképtelenség, az öngyűlölet vagy a szomorúság.
• öröm és érdeklődés elvesztése: jellemző, hogy a depresszióval küzdő személynek nincs kedve semmihez, a korábban szeretett hobbijai vagy a közelebbi kapcsolatai hirtelen kiüresednek.
• testsúlyváltozás: ez a testsúly hirtelen gyarapodását vagy csökkenését is jelentheti.
• inszomnia vagy hiperszomnia: a depresszióval küzdő személyre mind az alvási nehézségek, mind a túlságosan sok alvás jellemzővé válhat (a lényeg, hogy a korábban jellemző szokásai, ritmusa megváltozik).
• pszichomotoros gátoltság: a depresszió kórképében megjelenik a lassúság, az energiahiány, az érintettek sokszor egész nap nem tudnak felkelni az ágyból
• fáradtság
• értéktelenség és bűntudat: meghatározó a negatív énkép és a világra, az önmagára és a jövőre irányuló negatív gondolatok, illetve a pesszimizmus.
• csökkent koncentráció
• a halállal és az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok

A diagnosztika rendszerek (ilyen például a DSM vagy a BNO) kissé eltérően határozzák meg a diagnózishoz szükséges tüneteket és azt, hogy hány tünet fennállása esetén beszélhetünk depresszióról. Fontos, hogy depresszió diagnózisát csak a megfelelő szakember (pszichiáter, klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta) állíthatja fel.

Beszélhetünk küszöb alatti depresszióról is, ami azt jelenti, hogy az adott személy nem teljesíti a depresszió diagnózisát, de tünetei alapján támogatásra szorul.

Depresszió valószínűleg már az emberiség kezdeti időszaka óta létezik, például az ókori görög orvos, Hippokratész által meghatározott melankólia kifejezése is erre utal. A depressziót a 19. század óta kezeljük betegségként.

A depresszió élet prevalenciája 13 százalék, ami azt jelenti, hogy 100 emberbő 13 válik depresszióban érintetté az élete során.

Mik a kezeletlen depresszió következményei?

A depressziónak mind a személyes, mind a gazdasági következményei rendkívül súlyosak. Kezeletlen depresszió esetén megnő a szerhasználat és a függőség esélye, hiszen az érintett ezekkel az eszközökkel igyekszik a tüneteit csökkenteni. A kapcsolatok teremtése és fenntartása nehezített, súlyosan érintett az önbizalom, a hatékonyság és a munkavégzés képessége, illetve gyakori az öngyilkossági kísérlet és a befejezett öngyilkosság is.

A munkavégzés képtelensége nemcsak az egyén pénzügyi helyzetét, hanem az országok egészségügyi kiadásait is érintő következmény.

A depressziónak milyen típusai léteznek?

A depressziónak több különböző formája van, amelyek sok tekintetben hasonlítanak, de mégis olyan lényeges eltérések is megfigyelhetők, ami miatt fontos a megkülönböztetés. Nézzük meg a 3 leggyakoribb formát!

Major depressziós zavar

Major depresszió alatt tulajdonképpen azt a pszichés zavart értjük, amire a köznyelvben simán csak a depresszió szót használjuk. Ahhoz, hogy a major depresszió diagnózisa felállítható legyen a fenti felsorolt tünetekből minimum 5-nek fenn kell állnia egy legalább 2 hetes időperiódusban. A depresszív hangulat vagy az öröm, illetve érdeklődés elvesztése mindenképpen megjelenik, mint tünet.

Bipoláris zavar

A bipoláris zavar a mánia, illetve hipománia, valamint a depresszió váltakozásán alapuló probléma.

A mániás epizódra jellemző lehet a fokozott önértékelés, a csökkent alvásigény, a gondolatrohanás, a fokozott beszédkésztetés, a figyelem tartásának nehézségei, a fokozott aktivitás, a meggondolatlanság és a nyugtalanság. Ezen tünetek közül 3-nak legalább egy hétig fenn kell állnia ahhoz, hogy a mániás epizód megállapítható legyen. A hipománia a mánia enyhébb formája.

Fontos, hogy a depresszív epizód (aminek a jellemzői a fentiekkel egyeznek) és a mániás/ hipomániás epizódok váltakozása nem keverendő össze a mindenkire jellemző hangulatingadozással! A bipoláris zavarban ezek a változások rendkívül szélsőségesek.

Disztímiás zavar

Erről a zavarról akkor beszélünk, ha a tünetek nem érik el a major depresszió szintjét, de két éven keresztül folyamatosan fennállnak. A nehézségek megegyeznek a major depresszióban tapasztaltakkal, csak enyhébbek és jellemző, hogy krónikussá válnak. Sajnos előfordulhat, hogy a disztímia súlyos depresszióba csúszik át.

Mikor érdemes szakemberhez fordulnom?

A szakemberhez fordulás ideje több tényezőtől függ, de mindenképpen keressünk fel egy pszichológust (vagy akár a háziorvosunkat, aki további segítséget tud ajánlani), ha a tüneteink már legalább 2 hete fennállnak, a mindennapi tevékenységeinket nem tudjuk elvégezni a problémáink miatt, az étvágyunk, az alvási szokásaink vagy az energiaszintünk is érintetté válik, esetleg azt érezzük, hogy a meglévő szociális hálónk segítségével nem tudunk megbirkózni a terheinkkel.

Öngyilkossági gondolatok esetén tárcsázzuk az éjjel-nappal hívható 116-123-as lelki elsősegély telefonszámot, öngyilkossági szándék esetén hívjuk a 112-!