A kiégés a mindennapi szóhasználatban gyakran megjelenő kifejezés, de sokszor nem tudjuk, hogy valójában mit is takar ez a fogalom. Nézzük meg, hogy hogyan előzhető meg ez az állapot és mit tehetünk, ha már érintetté váltunk.
Mi az a kiégés?
A kiégés jelenségének kialakulása a 20. század utolsó negyedéhez köthető és erősen kapcsolódik a modernizáció és a globalizáció társadalmi következményeihez. Kezdetben ez egy olyan populáris téma volt, hogy a kutatások nem is foglalkoztak vele, inkább a gyakorlati szakemberek szereztek tapasztalatot ezen a téren. A kiégés szindrómának (vagy más néven burnout szindrómának) többféle meghatározása is született, amelyek ugyan hasonlóak, de mind egy kicsit más szeletét ragadják meg ennek a jelenségnek.
- Freudenberger így fogalmazta meg a kiégést: „Krónikus emocionális megterhelések, stressz nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és az inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.” Ez a meghatározás a cinizmus, boldogtalanság, unalom, pszichoszomatikus tünetek és krónikus fáradtság fennállásával írja le a burnout állapotát.
A szociálpszichológiai nézőpont (amelyet Maslach és Jackson képviseltek) egy kicsit más tényezőket emel ki. A kiégést három fő dimenzió mentén határozzák meg:
- érzelmi kimerültség
- deperszonalizáció (vagyis egy negatív, távolságtartó viszony a kollégákkal, illetve a ügyfelekkel szemben)
- és csökkent személyes eredményesség érzése.
A meghatározásokat aszerint is csoportokra bonthatjuk, hogy a kiégésre állapotként vagy folyamatként tekintenek-e.
Az utóbbi kategóriába tartozik például Cherniss fogalma, aki egy olyan folyamatként definiálja a kiégést, amelyben a stressz és a túlhajszolt munkavégzés hatására a korábban elkötelezett munkavállaló eltávolodik a hivatásától.
Hogyan előzhető meg a kiégés?
A kiégés megelőzése kapcsán fontos, hogy az egyének tisztában legyenek a hivatásválasztásuk motivációjával. A munkavégzéssel szemben támasztott túlzó, ideális elképzeléseket fontos átértékelni és a realitás talajára helyezni. Ennek érdekében fontos, hogy elmélyítsük az önismeretünket a pályaválasztás kapcsán (például egy pályaválasztási tanácsadás keretein belül), illetve legyen gyakorlati tapasztalatunk az adott szakmában még mielőtt elkezdünk dolgozni (például ezt segítheti, ha pályakezdőként beszélgetünk olyan személyekkel, akik már egy ideje az adott területen dolgoznak, esetleg gyakornokként betekintést nyerhetünk a feladatokba).
A kiégés megelőzésének fontos lépése, hogy folyamatosan bővítsük a hatékony és alkalmazkodó megküzdési stratégiáinkat, konfliktuskezelési és kommunikációs technikáinkat, illetve erőforrásainkat (például ide tartozik a társas kapcsolataink ápolása).
Lényeges pont a rendszeres pihenés, a különböző rekreációs tevékenységek és a fizikai aktivitás.
Ne felejtsük el, hogy a kiégés megelőzésében nemcsak az egyénnek van felelőssége. A munkahelynek szervezeti szinten kell biztosítania, hogy a szabályok, feladatok és határok világosak legyenek, a munkavállalók támogató és biztonságot adó munkahelyi kapcsolatokat alakíthassanak ki és a stressz-szint minél alacsonyabb legyen.
Fontos kiemelni, hogy a kiégésnek fontos szerepe van abban, hogy jelezze a változás szükségességét és akár olyan pozitív kimenetelhez is vezethet, mint az önismeret elmélyülése, az énhatékonyság, az önbecsülés és az önmegvalósítás növekedése.
A kiégés és a pénzügyi nehézségek
A kiégés könnyen vezethet munkaképtelenséghez, ráadásul ez a probléma jellemzően a 30 és 50 év közötti (sokszor kisgyermekes családban élő) személyeket érinti, így súlyos anyagi következményekhez vezethet.
A kiégés szindróma megterhelő körülményeit tovább súlyosbíthatja, ha pénzügyi gondokkal is meg kell küzdenünk, ezért érdemes minimum 6 hónapra elegendő pénzügyi vésztartalékkal és a megfelelő biztosítások megkötésével (például hitelfedezeti biztosítás) gondoskodni a biztonságról.
Mit tehetek, ha már megtörtént a baj?
A kiégés szindrómának 5 szakaszát különbözteti meg a szakirodalom és a kezelés szempontjából nem mindegy, hogy a burnout-nak melyik lépcsőjén állunk.
- Az idealizmus/ remény szakasza
Ebben a fázisban nagyfokú elkötelezettség és lelkesedés jellemzi a személyt. Fokozott erőfeszítéseket tesz, hogy elérje a céljait, miközben sokszor a személyes igényei kárára vállal be plusz feladatokat. Ilyenkor az egyén személyes kudarcként könyveli el, ha a fáradozása hiábavaló.
Ebben a szakaszban járva még külső segítség nélkül is sok mindent tehetünk annak érdekében, hogy a kiégés végső fázisát elérjük. Fontos például, hogy:
- a teendőink egy részét átruházzuk másra, ne próbáljunk mindent egyedül megoldani
- tervezzük meg a beosztásunkat és hagyjunk elég időt a munkán kívüli tevékenységekre, feltöltődésre (lényeges, hogy ehhez a tervhez tartsuk is magunkat)
- figyeljünk oda a kollégáink, feletteseink, szeretteink visszajelzéseire és építsük be a tapasztaltabb munkatársak tanácsait.
- A realizmus/ egyensúly szakasza
Ezen a lépcsőfokon jellemző az elkötelezettség és a lelkiismeretes munka, viszont már elindul a munka és a magánélet közötti egyensúlykeresés. Mivel a személy ilyenkor szembesül az elvárások és a valóság közötti különbséggel, gyakori, hogy az értékrend rejtetten átalakul és az egyensúlyi állapot nem valódi.
Ebben a periódusban megoldás lehet a saját értékrendünkkel való munka, például a korábbi értékrend áttekintése, a prioritási sorrend meghatározása és olyan változtatások megtétele, amelyek közelítik egymáshoz a valóságot és a magunkkal szembeni elvárásokat.
- A kiábrándulás/ stagnálás szakasza
Ebben a fázisban már csökken az elkötelezettség, a lelkesedés és a teljesítmény, valamint a személy hajlamos zárkózottá válni a kapcsolattartásban (legyen szó baráti vagy munkahelyi kapcsolatokról).
Ilyen helyzetben a legfontosabb az érzések, gondolatok tudatosítása, illetve az állapotunk megosztása másokkal.
- A visszahúzódás/ frusztráció szakasza
A negyedik lépésben az egyénekre jellemző, hogy visszahúzódnak és a korábban lelkesen végzett tevékenység iránt ellenszenvet kezdenek érezni, illetve értelmetlennek gondolják saját munkájukat. Gyakori, hogy a személyeket, akikkel foglalkoznak eltávolítják maguktól és a viselkedésük kiszámíthatatlan lesz.
Mivel ez a szakasz már nagyon közel van a teljes kiégéshez, fontos, hogy gyorsan cselekedjünk, felismerjük a bekövetkezett változásokat és merjünk segítséget kérni. Különösen jelentőségteljes az emberi kapcsolatok értékelése és az ezekre való támaszkodás.
- Az apátia szakasza
A kiégés szindróma végső szakaszában a közönyösség és az érzéketlenség jellemző. Az egyén kerüli a kapcsolódást, kritikaként értelmez minden megnyilvánulást. Elveszíti a kapcsolatot saját belső világával és ürességet él meg.
Vannak olyan megközelítések, amelyek elkülönítenek egy 6. szakaszt is, amelyet a pszichoszomatikus tünetek szakaszának neveznek.
Fontos, hogy a kiégés szindrómát nagyon gyakran kísérik különböző pszichés problémák, például a depresszió, a klausztrofóbia vagy megjelenhetnek a pánikrohamok.
A kiégés szindróma kezelése esetén fontos, hogy már a folyamat elején közbelépjünk, hiszen így sokkal könnyebb és gyorsabb a terápia. Mivel a burnout szindróma súlyos következményekkel jár és a problémák egyéni módon jelenhetnek meg, a szükséges lépések megtételében segítségünkre lehet egy pszichológus.
